méh¹ [8] A: 1093/ ? mehus [hn.] (MNL (OL) Dl. 208291, 67. old.); 1138/ ? Mehe [sz.] [szn.] (MNy. 32: 205); 1138/ ? Mihudí [szn.] (MNy. 32: 132); 1220/ Mehus [sz.] [hn.] (VárReg. 54.); 1255 Myhluk [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 118); 1395 k. meh, meÿ (BesztSzj. 1144., 1146); 1533 mee (Murm. 1207.); 1629 méhe [□] (OklSzPótl.); nyj. méjhem (ÚMTsz.); mév (MTsz.) J: ’hártyás szárnyú mézgyűjtő rovar | Biene’ # Sz: méhes 1093/ ? (↑); 1181/ ? Mies [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 43); 1220/ Mehus [hn.] ’az a hely v. építmény, ahol méheket tartanak, méhészet | Bienenstand’ (VárReg. 54.); 1560 k. Meehęs ’méhész | Imker’ (GyöngySzt. 1644.) | méhész [1237–1240] Mehez [hn.] ’ua.’ (PRT. 1: 782) | méhészik 1613 méhészni [?✐] [sz.] ’méhtenyésztő | Bienen züchten’ (MNy. 88: 511)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Zürj. (P.) moš; votj. (Sz.) muš; cser. (KH.), (U.), (B.) mükš; md. (E.) mekš, (M.)meš; finn mehiläinen: ’méh’ [fgr. *mekše ’ua.’; feltehetőleg indoeurópai eredetű; vö. óind mákṣikā; av. maḫšī; stb.: ’légy; méh’]. A finnugor szavaknak az indoeurópai nyelvek indoiráni ágában vannak csak megfelelői, az átvétel iránya bizonytalan (vö. még →méz). A méhészet a finnugor időkben a vadméheket begyűjtő ember életmódjára szorítkozik. A magyar változatok a szóvégi v, j hangokra toldalékolt alakokból való elvonással jöttek létre, amelyekben ezek a hangok hiátustöltők voltak. A kétszótagos változatok tulajdonképpen kicsinyítő képzős alakok, amelyekben a kicsinyítő képző elhomályosult, és a szó tövéhez csatlakozott.
☞ Munkácsi: ÁKE. 458; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 281; IUSprK. 45; EWUng.→ méz, moszkitó, muslica, poszméh, vad-UN UEW. № 534
méh² [8] A: 13. sz. eleje/ mihudnec (KTSz.); 1405 k. meh (SchlSzj. 419.); 1416 u./¹ mėhembèn (BécsiK. 2); 1435 k. mech (SoprSzj. 14.); 1519 meehet (JordK. 35.); 1766 méjhemben (NSz.); 1801 mé anya (NSz.); nyj. méjibül (ÚMTsz.) J: 1 13. sz. eleje/ ’nőnek, nőstény állatnak az a szerve, amelyben a magzat kifejlődik | Gebärmutter’ # (↑); 2 1784/ ’vminek a belső része | Inneres 〈abstr.〉’ (NSz.)
Valószínűleg szláv jövevényszó. | ≡ Blg. мях, мех ’tömlő, cső, fújtató; has, altest’; szln. meh ’állatok bundája; fújtató’, (N.) ’tömlő, cső; (húgy)hólyag’, (V.) mȇj ’fújtató’; szlk. mech ’zsák’, mechy [többes szám] ’fújtató’; or. мех ’prém, szőrme’, (R.) ’tömlő, cső, fújtató’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind mēṣás ’kos, verőkos; bunda, irha’; norv. meis ’kosár, vesszőfonadék mint szállítóeszköz’; stb.]. ⌂ A származtatás nehézsége, hogy az ’anyaméh’ jelentés szláv nyelvekből nem bizonyítható, ill. a ’zsák; tömlő, cső’ jelentés a magyarban nem adatolt. Bár a déli szláv nyelvekben van olyan jelentés (↑), amely az ’anyaméh’ jelentéssel némileg összefügg, feltételezhető, hogy ez a jelentés korábban a szlávban is létezhetett. A magyar szó eredetileg χ-val hangozhatott, ma egyes szám alanyesetben a kiejtés h nélkül általános. A szó belseji j a népi változatban hiátustöltő. A 2. jelentés metafora.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 334; TESz.; EWUng.