méh¹ [8] A: 1093/ ? mehus [hn.] (MNL (OL) Dl. 208291, 67. old.); 1138/ ? Mehe [sz.] [szn.] (MNy. 32: 205); 1138/ ? Mihudí [szn.] (MNy. 32: 132); 1220/ Mehus [sz.] [hn.] (VárReg. 54.); 1255 Myhluk [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 118); 1395 k. meh, meÿ (BesztSzj. 1144., 1146); 1533 mee (Murm. 1207.); 1629 méhe [□] (OklSzPótl.); nyj. méjhem (ÚMTsz.); mév (MTsz.) J: ’hártyás szárnyú mézgyűjtő rovar | Biene’ # Sz: méhes 1093/ ? (↑); 1181/ ? Mies [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 43); 1220/ Mehus [hn.] ’az a hely v. építmény, ahol méheket tartanak, méhészet | Bienenstand’ (VárReg. 54.); 1560 k. Meehęs ’méhész | Imker’ (GyöngySzt. 1644.) | méhész [1237–1240] Mehez [hn.] ’ua.’ (PRT. 1: 782) | méhészik 1613 méhészni [?✐] [sz.] ’méhtenyésztő | Bienen züchten’ (MNy. 88: 511)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Zürj.  (P.) moš; votj.  (Sz.) muš; cser.  (KH.), (U.), (B.) mükš; md.  (E.) mekš, (M.)meš; finn mehiläinen: ’méh’ [fgr. *mekše ’ua.’; feltehetőleg indoeurópai eredetű; vö. óind mákṣikā; av. maḫšī; stb.: ’légy; méh’]. A finnugor szavaknak az indoeurópai nyelvek indoiráni ágában vannak csak megfelelői, az átvétel iránya bizonytalan (vö. még →méz). A méhészet a finnugor időkben a vadméheket begyűjtő ember életmódjára szorítkozik. A magyar változatok a szóvégi v, j hangokra toldalékolt alakokból való elvonással jöttek létre, amelyekben ezek a hangok hiátustöltők voltak. A kétszótagos változatok tulajdonképpen kicsinyítő képzős alakok, amelyekben a kicsinyítő képző elhomályosult, és a szó tövéhez csatlakozott.

☞ Munkácsi: ÁKE. 458; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 281; IUSprK. 45; EWUng.→ méz, moszkitó, muslica, poszméh, vad-UN UEW. № 534