méh² [8] A: 13. sz. eleje/ mihudnec (KTSz.); 1405 k. meh (SchlSzj. 419.); 1416 u./¹ mėhembèn (BécsiK. 2); 1435 k. mech (SoprSzj. 14.); 1519 meehet (JordK. 35.); 1766 méjhemben (NSz.); 1801 mé anya (NSz.); nyj. méjibül (ÚMTsz.) J: 1 13. sz. eleje/ ’nőnek, nőstény állatnak az a szerve, amelyben a magzat kifejlődik | Gebärmutter’ # (↑); 2 1784/ ’vminek a belső része | Inneres 〈abstr.〉’ (NSz.)

Valószínűleg szláv jövevényszó. |  ≡  Blg. мях, мех ’tömlő, cső, fújtató; has, altest’; szln. meh ’állatok bundája; fújtató’, (N.) ’tömlő, cső; (húgy)hólyag’, (V.) mȇj ’fújtató’; szlk. mech ’zsák’, mechy [többes szám] ’fújtató’; or. мех ’prém, szőrme’, (R.) ’tömlő, cső, fújtató’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind mēṣás ’kos, verőkos; bunda, irha’; norv. meis ’kosár, vesszőfonadék mint szállítóeszköz’; stb.].  ⌂  A származtatás nehézsége, hogy az ’anyaméh’ jelentés szláv nyelvekből nem bizonyítható, ill. a ’zsák; tömlő, cső’ jelentés a magyarban nem adatolt. Bár a déli szláv nyelvekben van olyan jelentés (↑), amely az ’anyaméh’ jelentéssel némileg összefügg, feltételezhető, hogy ez a jelentés korábban a szlávban is létezhetett. A magyar szó eredetileg χ-val hangozhatott, ma egyes szám alanyesetben a kiejtés h nélkül általános. A szó belseji j a népi változatban hiátustöltő. A 2. jelentés metafora.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 334; TESz.; EWUng.