hány¹ A: 1416 u./² hanna, ki haṅa (MünchK. 49rb, 26va); nyj. hányik (Csűry: SzamSz.) J: 1 1416 u./² ’dobál; hajigál | werfen; schleudern’ # (↑); 2 [ ~ja magát] 1508 ’dicsekszik; felfuvalkodik | prahlen; sich überheben’ (DöbrK. 297); 3 [ma főleg fel~] 1527 ’felhánytorgat | vorwerfen’ (ÉrdyK. 25); 4 1536 ’megfontol, fontolóra vesz | erwägen’ (Pesti: Fab. 85a); 5 1539 ’〈tüzet, szikrát stb.〉 lövell, szór, okád | speien 〈Feuer, Funken usw.〉’ (KL. 181.); 6 1542 ’(fel)díszít, ékesít | verzieren’ (MNy. 68: 84); 7 1577 k. ’ételt kihány | ausbrechen, sich erbrechen’ # (OrvK. 28); 8 1590 ’vedlik | (die Haut) ablegen’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 68); 9 [bukfencet, cigánykereket ~] 1613 ’vmit létrehoz; bukfencezik, cigánykerekezik | machen; (Purzelbäume, Räder usw.) schlagen’ (NySz.) Sz: hányó 1453 [szn.] (TörtTár 1882., 533) | hányás 1493 k. hanyasaawal (FestK. 379) | hányódik 1541 hāńodnak (Sylvester: ÚT. 1: 25) | hánytorgat 1568 hantorgasdis (NySz.) | hánykódik 1577 k. hankodÿk (OrvK. 228) | hányadék 1604 Hanyadec (Szenczi Molnár: Dict. Rejectaménte a.) | hánykolódik 1754 hánykolódtak (NSz.)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.) kōn- ’merít’; osztj. (V.) ki̮ṇ- ’ás; kiváj; lapátol’; zürj. (Lu.), (I.) kundi̮- ’beás, elás, bekapar’ [fgr. *kanɜ- ’szór, önt, vet; ás’; egy ősárja nyelvből; vö. óind khan-; óperzsa kan-; stb.: ’ás’]. ⌂ A másodlagos n > ny palatalizációhoz vö. →fenyő, →mony stb. A jelentések többnyire metaforák az 1. jelentés alapján. A 2–4. jelentés átvitt használatú. A jelentések összefüggéséhez vö. még lat. vomere ’kihány ‹ételt›; (ki)hajít’; fr. vomir ’kihány ‹ételt›; tüzet okád ‹vulkán, ágyú›; sértéseket zúdít vkire’. A hányó ’dobó, hajító’ származék összetételi utótagként fordul elő a tűzhányó ’vulkán’ (1850/: NSz.), meddőhányó ’az a hely, ahol a kitermelt meddőt tárolják’ (1950: NSz.) stb. szavakban; esetleg vö. még →hóhányó.
☞ FUFA. 12: 118; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 275; IUSprK. 44; EWUng.→ hányaveti, hóhányóUN UEW. № 239
hány² A: 1416/² Han, haṅ (MünchK. 22rb, 22va); 1591 hánnyat (NySz.); 1749 hanyadán [r.] (NySz.) J: ’mennyi? | wieviel?’ # Sz: hányad 1527 Hanyad ‹mn› ’hányadik? | wievielter?’ (Heyden: Puerilium 13); 1783 ‹fn› ’kvóta | Quote’ (NSz.) | hányadik 1585 Hanyadik (Cal. 902 [ɔ: 892]) | hányados 1812 hanyados (Nyr. 3: 409) R: hányszor 1416 u./² hanʒeꝛ (MünchK. 24va) | hányadán 1706 hányadán (RákFLev. 5: 18)
Belső keletkezésű, valószínűleg egy uráli eredetű tő származéka. | ⌂ A tőhöz vö. →hogy¹, amelyhez feltehetőleg -n névszóképző járult, majd n > ny palatalizáció történhetett. – A hányados származék latin mintára tudatos szóalkotással keletkezett a nyelvújítás korában: lat. (tud.) quotiens ’hányados’ [< lat. quotie(n)s ’hányszor; ahányszor’]. ⚠ Az a magyarázat, amely szerint a szó -ny melléknévképzővel (a -nyi melléknévképző egyik elemével) létrejött származék, kevésbé valószínű.