hány¹ A: 1416 u./² hanna, ki haṅa (MünchK. 49rb, 26va); nyj. hányik (Csűry: SzamSz.) J: 1 1416 u./² ’dobál; hajigál | werfen; schleudern’ # (↑); 2 [ ~ja magát] 1508 ’dicsekszik; felfuvalkodik | prahlen; sich überheben’ (DöbrK. 297); 3 [ma főleg fel~] 1527 ’felhánytorgat | vorwerfen’ (ÉrdyK. 25); 4 1536 ’megfontol, fontolóra vesz | erwägen’ (Pesti: Fab. 85a); 5 1539 ’〈tüzet, szikrát stb.〉 lövell, szór, okád | speien 〈Feuer, Funken usw.〉’ (KL. 181.); 6 1542 ’(fel)díszít, ékesít | verzieren’ (MNy. 68: 84); 7 1577 k. ’ételt kihány | ausbrechen, sich erbrechen’ # (OrvK. 28); 8 1590 ’vedlik | (die Haut) ablegen’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 68); 9 [bukfencet, cigánykereket ~] 1613 ’vmit létrehoz; bukfencezik, cigánykerekezik | machen; (Purzelbäume, Räder usw.) schlagen’ (NySz.) Sz: hányó 1453 [szn.] (TörtTár 1882., 533) | hányás 1493 k. hanyasaawal (FestK. 379) | hányódik 1541 hāńodnak (Sylvester: ÚT. 1: 25) | hánytorgat 1568 hantorgasdis (NySz.) | hánykódik 1577 k. hankodÿk (OrvK. 228) | hányadék 1604 Hanyadec (Szenczi Molnár: Dict. Rejectaménte a.) | hánykolódik 1754 hánykolódtak (NSz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) kōn- ’merít’; osztj.  (V.) ki̮ṇ- ’ás; kiváj; lapátol’; zürj.  (Lu.), (I.) kundi̮- ’beás, elás, bekapar’ [fgr. *kanɜ- ’szór, önt, vet; ás’; egy ősárja nyelvből; vö. óind khan-; óperzsa kan-; stb.: ’ás’].  ⌂  A másodlagos n > ny palatalizációhoz vö. →fenyő, →mony stb. A jelentések többnyire metaforák az 1. jelentés alapján. A 2–4. jelentés átvitt használatú. A jelentések összefüggéséhez vö. még lat. vomere ’kihány ‹ételt›; (ki)hajít’; fr. vomir ’kihány ‹ételt›; tüzet okád ‹vulkán, ágyú›; sértéseket zúdít vkire’. A hányó ’dobó, hajító’ származék összetételi utótagként fordul elő a tűzhányó ’vulkán’  (1850/: NSz.), meddőhányó ’az a hely, ahol a kitermelt meddőt tárolják’  (1950: NSz.) stb. szavakban; esetleg vö. még →hóhányó.

☞ FUFA. 12: 118; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 275; IUSprK. 44; EWUng.→ hányaveti, hóhányóUN UEW. № 239