-e A: 1372 u./ mondamee (JókK. 53); 1416 u./¹ ko̗zèpibè ė (BécsiK. 133); 1416 u./³ isten e (AporK. 48); 1456 k. nemdeÿe (SermDom. 2: 557); 1490 k. ytali (ÁbelSzj. 214b); 1578 oͤrdoͤgė (Bornemisza: ÖrdKís. 122) J: 1 1372 u./ ’〈simuló kérdő partikula〉 vajon | ob 〈enklitische Fragepartikel〉’ # (↑); 2 1416 u./² ’ha | wenn’ (MünchK. 101ra)
Belső keletkezésű, valószínűleg szófajváltás. | ⌂ Feltehetőleg az →e¹ (→ez¹) közelre mutató névmásból keletkezett. A kérdő partikulává történt szófajváltás különféle névmásokkal, határozószókkal, főnevekkel, illetőleg később igékkel való kapcsolatban történhetett meg úgy, hogy a névmás az adott szófaj utáni helyre került. Az -e partikula ezekben a kapcsolatokban a kérdés nyomatékosítására szolgál. Az -é változat hangsúly okozta nyúlás eredménye. ⚠ Finnugor egyeztetése téves.
ez¹ A: 12. sz. vége/ eʒ (HB.); 1416 u./² èbbèn [r.] (MünchK. 67va); 1493 k. eez (FestK. 19); 1512 k. edzig (WeszprK. 38r); 1549 ęz (MNyTK. 8: 13) J: ’emez, a közelebb levő | dieser’ # Sz: ezen 13. sz. eleje/ ’emez, a közelebb levő | dieser’ (KTSz.) | ezten 1519 ezten nap ’rendszeres időszakot követő, rá következő 〈pl. nap〉 | auf eine regelmäßige Zeitspanne folgend 〈zB. Tag〉’ (JordK. 19) R: ezért 1416 u./² Eʒert (MünchK. 24vb) | ezzel 1525 k. (NyK. 28: 77)
e¹ A: 1372 u./ Ekeppen (JókK. 1); 1416 u./¹ èhèlꝛo̗̗l (BécsiK. 4); 1470 eh (SermDom. 2: 238) J: ’emez, a közelebb levő | dieser’ # R: erre 1372 u./ erre (JókK. 76) | erről 1372 u./ erewl (JókK. 5) | ebben 1416 u./² (↑) – de 1372 u./ eʒben (JókK. 75) | ebből 1416 u./² èbbo̗l (MünchK. 32va) – de 1372 u./ eʒbelewl (JókK. 68) | eddiglen 1416 u./² èddèglèn (MünchK. 82va) | ehhez 1416 u./² èhheʒ (MünchK. 28rb) | ennek 1416 u./² ènn ͨ (MünchK. 14ra) – de 1372 u./ eʒnek (JókK. 113) | ettől 1416 u./² ètto̗̗l (MünchK. 102ra) | ebbe 1416 u./³ ebbé (AporK. 72) | ennél 1495 e. ennel (GuaryK. 74) | evvel 1495 e. ewel (GuaryK. 18) | eddig 1512 k. (↑) | ekkor 1528 ekor (SzékK. 257) | ekként 1532 ekken (TihK. 244)
A szócsalád alapja, az →e¹ valószínűleg örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (T.) iń ’most’; osztj. (V.) in, it ’most’, (Szin.) ı̆t ’egy; az, a túlsó’; zürj. (Sz.) etaje̮ ’ez’, (V.) esije̮ ’az, amaz’; votj. (R.) iče, (K.) əče ’ilyen, olyan’; md. (E.) eťe ’ez’ (ťe ’ua.’), eśe ’az, a túlsó’ (śe ’ua.’), (M.) esa ’ott, oda’; finn että ’hogy ‹kötőszó›’, ell- ’ha ... nem’; – jen. eke, eko ’ez itt’; kam. idə ’ez (itt), az (ott)’ [uráli *i ’ez’]. ≋ Megfelelői: mong. ene ’ez’; mandzsu i ’ő’; lat. is, ea, id ’ua.; a, az’; stb. ⌂ Az →ez¹ alak z-je névmásképző, amely esetleg már a finnugor vagy ugor alapnyelvben a tőhöz járulhatott. Emellett szólnak egyes rokon nyelvek t-s alakjai, de ennek ellentmond az a körülmény, hogy az →e¹ névmás a korai ősmagyarban bizonyosan önálló alakként létezett; vö. →így, →innen, →itt stb. Az →e¹ a későbbi magyar e közvetlen előzménye lehetett, vagy esetleg elvonással keletkezhetett az ennek, erről, ettől stb. szavakból (vö. még →az¹). Az ezen származék -n névmásképzővel keletkezett. A különféle határozóragokkal megszilárdult alakulatok a névmás e¹ alakváltozatából is keletkezhettek magánhangzóközi nyúlással (pl. ehez > ehhez). Valószínűbb azonban, hogy a legtöbb ilyen alakulat az ez¹ alakból jött létre hasonulással (pl. ezhez > ehhez). Vö. 1529 e. enek (VirgK. 34), 1372 u./eʒnek (↑), 1416 u./² ennek (MünchK. 14ra); 1529 e. ebwl (VirgK. 34), 1372 u./ eʒbelewl, ebbelewl (JókK. 68, 76); 1372 u./ erewl (↑), 1456 k. eʒrel (SermDom. 2: 254), 1476 k. errwl (SzabV. 8); stb. Vö. még 1495 e. ekketto̗bo̗l (GuaryK. 18); (N.) őre ’ide’ (MTsz.); stb. Az eddig megszilárdult ragos alakulat szó belseji d-je az ez névmás -z képzőjének hangtani változata lehet. ∼ Az ehejt ’itt; azonnal; ezúttal’ (1816: Gyarmathi: Voc. Ahajt a.) az →e¹ és a -t helyhatározó-ragos →hely összetétele, amely ma csak nyelvjárásokban él.
☞ EtSz.; MSzFE.; TESz. ez a., ehejt a. is; NyK. 78: 286; Bárczi: HBEl. 144; EWUng.→ az¹, -beli, -e, egy, ekkédig, em-, én, ennyi, és, esztendő, ez², ezennel, -fajta, -féle, ide, igen, így, ihol, ily, im-, íme, innét, ipse, is, itt, -képpen, -kora, mind-UN UEW. № 125Nszt ↪ebbe; ↪ebben; ↪ebből; ↪eddig¹; ↪eddig²; ↪eddiglen; ↪ehhez; ↪ekként; ↪ekkor; ↪ennek; ↪ennél; ↪erre¹; ↪erre²; ↪erről¹; ↪erről²; ↪ettől¹; ↪ettől²; ↪evvel; ↪ez¹; ↪ezen²; ↪ezért²; ↪ezzel²
ez² × A: 13. sz. közepe/ ? eʒ (ÓMS.); 1372 u./ eʒ (JókK. 90) J: ’〈határozott névelő〉 | der, die, das 〈Artikel〉’
e² × A: 1416 u./¹ émv (BécsiK. 63); 1416 u./² é (MünchK. 75ra); 1519 k. ee (DebrK. 497) J: ’〈határozott névelő〉 | der, die, das 〈Artikel〉’
Szófajváltás. | ⌂ Az →ez¹, ill. az →e¹ névmásokból keletkeztek. A mutató névmások kijelölő jelzői helyzetben hangsúly- és nyomatékvesztéssel váltak határozott névelőkké, több évszázadon át tartó folyamat eredményeként.
☞ EtSz.; MNy. 49: 348; TESz. ez a.; Benkő: ÁrpSzöv. 257; EWUng.→ ez¹Nszt ↪e⁵; ↪ez²