üzbég¹ † A: 1095 e. Wzbeg (RMNy. 2/2: 344); 1150 Izbeg [szn.] (MNL (OL) Dl. 206816); 1342 Ezbeg [hn.] (AnjOkm. 4: 196); 1604 Vzbék (Szenczi Molnár: Dict.); 1866 özbegeknek (NyK. 5: 273) J: ’szökevény, menekülő személy | Flüchtling’

Jövevényszó egy szláv nyelvből, esetleg a csehből. |  ≡  Cseh zběh ’szökevény, menekülő’; – szln. izbeg ’kiút, mentség, kibúvó, kifogás’; ukr. збiг ’szökevény, menekülő’; stb. [< szláv *iz [igekötő] + *běg- ’fut; menekül’].  ⌂  A ’szökevény, menekülő’ jelentés metonimikusan keletkezett.

☞ NyK. 42: 240; EWUng.→ pribék

üzbég² A: 1804 Usbeki [sz.] (MKurir 1804. márc. 9.: 312); 1817 Usbegkek (Hübner: Lex.); 1854 Uzbekek (NyK. 42: 241); 1937 özbeg (NSz.); 1949 Üzbek (NSz.); 1962 üzbég (ÉrtSz.) J: ‹mn› 1804 ’az üzbégekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó, tőlük származó | usbekisch’ (↑), 1949 ’ua.’ (NSz.) | ‹fn› 1817 ’üzbég ember | Usbeke’ (↑)

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Usbeke, Ösbeke; ang. Usbeg, Uzbek; fr. Ouzbek, Uzbeg; or. узбек; oszm. özbek; stb.: ’üzbég személy’. Főleg az oszmánból vált elterjedtté; vö. még csag. özbäk ’ua.; szerény, egyszerű becsületes, jóravaló’. A török szó végső soron az Aranyhorda kánjának nevére, Ösbeg-re (14. sz.) megy vissza.  ⇒⌂  A magyarba elsősorban a németből került át.

☞ NyK. 42: 241; EWUng.