üzbég¹ † A: 1095 e. Wzbeg (RMNy. 2/2: 344); 1150 Izbeg [szn.] (MNL (OL) Dl. 206816); 1342 Ezbeg [hn.] (AnjOkm. 4: 196); 1604 Vzbék (Szenczi Molnár: Dict.); 1866 özbegeknek (NyK. 5: 273) J: ’szökevény, menekülő személy | Flüchtling’
Jövevényszó egy szláv nyelvből, esetleg a csehből. | ≡ Cseh zběh ’szökevény, menekülő’; – szln. izbeg ’kiút, mentség, kibúvó, kifogás’; ukr. збiг ’szökevény, menekülő’; stb. [< szláv *iz [igekötő] + *běg- ’fut; menekül’]. ⌂ A ’szökevény, menekülő’ jelentés metonimikusan keletkezett.
☞ NyK. 42: 240; EWUng.→ pribék