üzbég² A: 1804 Usbeki [sz.] (MKurir 1804. márc. 9.: 312); 1817 Usbegkek (Hübner: Lex.); 1854 Uzbekek (NyK. 42: 241); 1937 özbeg (NSz.); 1949 Üzbek (NSz.); 1962 üzbég (ÉrtSz.) J: ‹mn› 1804 ’az üzbégekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó, tőlük származó | usbekisch’ (↑), 1949 ’ua.’ (NSz.) | ‹fn› 1817 ’üzbég ember | Usbeke’ (↑)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Usbeke, Ösbeke; ang. Usbeg, Uzbek; fr. Ouzbek, Uzbeg; or. узбек; oszm. özbek; stb.: ’üzbég személy’. Főleg az oszmánból vált elterjedtté; vö. még csag. özbäk ’ua.; szerény, egyszerű becsületes, jóravaló’. A török szó végső soron az Aranyhorda kánjának nevére, Ösbeg-re (14. sz.) megy vissza. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből került át.
☞ NyK. 42: 241; EWUng.