hál A: 1214 Farkashalowhely [sz.] [hn.] (Fejér: CD. 3/1: 156); 1372 u./ halohaʒatt [sz.] (JókK. 86); 1585 k. hál el (Gl.) J: 1 1214 ’éjszakát pihenéssel tölt; alszik | übernachten; schlafen’ # (Fejér: CD. 3/1: 156) (↑); 2 [vkivel ~] 1495 e. ’közösül vkivel | beischlafen’ (GuaryK. 47) Sz: háló 1214 [hn.] ‹foly mn-i igenév› (Fejér: CD. 3/1: 156) (↑); 1803 ’hálószoba | Schlafzimmer’ (Szily: NyÚSz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog. (T.) (P.) kōl-; osztj. (V.) kal-; ? zürj. (V.) voj-kolav- (voj ’éjszaka’); votj. (Sz.) ke̮l- ’éjszakázik, meghál’ [fgr. *kalɜ- ’ua.’].  ⌂  A háló származékszó főnévi jelentésben önállósulással jött létre olyan összetett szavakból, mint hálóház (↑); hálószoba (1748: NySz.); stb.: ’hálóhelység’.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 231

háló A: 1267 halous [sz.] (OklSz.); 1395 k. halo (BesztSzj. 310.); 1560 k. haalo (GyöngySzt. 4055.); 1737 hállós [sz.] (Ethn. 96: 259); nyj. hálu (ÚMTsz.) J: 1 1267 ’fonalból, szálból, csomózással készült, rácsszerűen lyukacsos szövedék, ill. eszköz | Netz’ # (OklSz.) (↑); 2 1570 ’csapda, kelepce; furfang, csel | Falle; List’ (NySz.) Sz: hálós 1267 (OklSz.) (↑) | hálóz 1474 haloʒaſa<tta> [sz.] (BirkK. 2) | hálózat 1474 haloʒatta [javítva haloʒaſa alakból] (BirkK. 2)

Örökség, uráli kori tővel és valószínűleg magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog. (AK.) χuləp; osztj. (V.) kaləw; zürj. (Sz.) kule̮m; finn (N.) kalin; – jen. kuoδ̵eseʔ, kuoreseʔ: ’háló’ [uráli *kalɜ ’ua.’].  ⌂  A végződés -ó (< *-p vagy *-m) névszóképző. A háló feltehetőleg a *kalɜ-mɜ alakból jött létre már a finnugor vagy ugor alapnyelvben. Rokon nyelvi megfelelőivel a háló a finnugor (ill. uráli) ősnép halász-vadász életmódjának egyik emléke. Az elvont 2. jelentéshez vö. ném. Netz ’csapda, kelepce’.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. halov; rom. (N.) halău: ’háló’.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; FUF. 44: 104; EWUng.→ hal²UN UEW. № 230