hál A: 1214 Farkashalowhely [sz.] [hn.] (Fejér: CD. 3/1: 156); 1372 u./ halohaʒatt [sz.] (JókK. 86); 1585 k. hál el (Gl.) J: 1 1214 ’éjszakát pihenéssel tölt; alszik | übernachten; schlafen’ # (Fejér: CD. 3/1: 156) (↑); 2 [vkivel ~] 1495 e. ’közösül vkivel | beischlafen’ (GuaryK. 47) Sz: háló 1214 [hn.] ‹foly mn-i igenév› (Fejér: CD. 3/1: 156) (↑); 1803 ’hálószoba | Schlafzimmer’ (Szily: NyÚSz.)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.) (P.) kōl-; osztj. (V.) kal-; ? zürj. (V.) voj-kolav- (voj ’éjszaka’); votj. (Sz.) ke̮l- ’éjszakázik, meghál’ [fgr. *kalɜ- ’ua.’]. ⌂ A háló származékszó főnévi jelentésben önállósulással jött létre olyan összetett szavakból, mint hálóház (↑); hálószoba (1748: NySz.); stb.: ’hálóhelység’.
☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 231