háló A: 1267 halous [sz.] (OklSz.); 1395 k. halo (BesztSzj. 310.); 1560 k. haalo (GyöngySzt. 4055.); 1737 hállós [sz.] (Ethn. 96: 259); nyj. hálu (ÚMTsz.) J: 1 1267 ’fonalból, szálból, csomózással készült, rácsszerűen lyukacsos szövedék, ill. eszköz | Netz’ # (↑); 2 1570 ’csapda, kelepce; furfang, csel | Falle; List’ (NySz.) Sz: hálós 1267 (↑) | hálóz 1474 haloʒaſa<tta> [sz.] (BirkK. 2) | hálózat 1474 haloʒatta [javítva haloʒaſa alakból] (BirkK. 2)

Örökség, uráli kori tővel és valószínűleg magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (AK.) χuləp; osztj.  (V.) kaləw; zürj.  (Sz.) kule̮m; finn  (N.) kalin; – jen. kuoδ̵eseɁ, kuoreseɁ: ’háló’ [uráli *kalɜ ’ua.’].  ⌂  A végződés -ó (< *-p vagy *-m) névszóképző. A háló feltehetőleg a *kalɜ-mɜ alakból jött létre már a finnugor vagy ugor alapnyelvben. Rokon nyelvi megfelelőivel a háló a finnugor (ill. uráli) ősnép halász-vadász életmódjának egyik emléke. Az elvont 2. jelentéshez vö. ném. Netz ’csapda, kelepce’.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. halov; rom.  (N.) halău: ’háló’.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; FUF. 44: 104; EWUng.→ hal²UN UEW. № 230