fial † A: 1395 k. fÿal (BesztSzj. 37.) J: 1 1395 k. ’mostohafiú | Stiefsohn’ (↑); 2 1416 u./² ’fiúcska 〈megszólításként, a megszólított nemétől függetlenül〉 | Bübchen 〈auch als Anrede unabhängig vom Geschlecht des Angeredeten〉’ (MünchK. 46va)

Származékszó. |  ⌂  A →fiú ’vkinek a fia’ fi változatából keletkezett -l (~ ly) kicsinyítő képzővel; vö. hangyál (→hangya), ill. →fogoly² stb. A mostohagyerek vagy mostohaszülők kicsinyítő képzős megnevezéséhez vö. osztj.  (Kaz.) pŏχлəη ’mostohafiú’, tkp. ’fiúcska’; finn  (N.) emintimä ’mostohaanya’, tkp. ’anyácska’; észt isak ’mostohaapa’, tkp. ’apácska’; stb. Vö. még (N.) kisanya ’mostohaanya’  (MNy. 29: 214).

☞ MNy. 29: 212; EtSz.; TESz.; UEW. 898; EWUng.→ fiúUN UEW. № 1868

fiú [5] A: 1135/ fiod [szn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 1138/ Fíuſt [sz.] [szn.]; Fíaſa, Fiodi [sz.] [szn.] (MNy. 32: 133, 134, 205); 13. sz. eleje/ fiu (KTSz.); 1443 Egiedfymyklosfewlde [hn.] (OklSz.); 1549 feÿaÿnk (LevT. 2: 12); 1553 fuͤaknac (Tinódi: Cronica B4v) J: 1 1138/ ? ’közvetlen férfiutód | Sohn’ # (↑), 13. sz. eleje/ ’ua.’ (↑); 2 1138/ ? ’utód, leszármazott | Nachkomme’ (↑), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 8ra); 3 [jelzői értékben is] 1395 k. ’állat kicsinye | das Junge eines Tieres’ (BesztSzj. 1220.); 4 1416 u./² ’vmely terület szülötte | aus einer Gegend, Stadt usw. gebürtige Person’ (MünchK. 23vb); 5 1527 ’〈nemtől független megszólításként〉 | 〈als Anrede unabhängig vom Geschlecht des Angeredeten〉’ (ÉrdyK. 639); 6 [jelzői értékben] 1553 ’kisebb méretű 〈változata vminek〉 | Kleineres, Geringeres von etw’ (Tinódi: Cronica O1v.); 7 1564 ’fiók; rekesz; fülke | Schublade; Fach; Zelle’ (RMNy. 3/2: 53); 8 1577 ’hímnemű gyermek; fiatal férfi | Knabe; Bursche’ # (KolGl.) Sz: fias 1138/ ? [sz.] [szn.] (↑); 1454 Fyas [szn.] (OklSz.) | fiod 1138/ [szn.] (↑); 13. sz. közepe/ fyodum ’fiacska | Söhnchen’ (ÓMS.) | fiacska 1372 u./ fyacʒkaÿm (JókK. 81) | fiaztal 1372 u./ fyaʒtalnakuala ’fiókát költ | brüten’ (JókK. 145) | fiúi 1493 k. fywӳ (FestK. 142) | fiaztat 1585 fyaztattam (RMNy. 2/2: 311) | fiasít 1604 Meg fiaſitom ’utódot világra hoz | Junge gebären’ (Szenczi Molnár: Dict. Foetífico a.) | fiadzik 1697 fiadzo [sz.] (NySz.) | fiúcska 1794 fiútskát (NSz.) | fiúsít 1806 Fiúsítás [sz.] ’leánygyermeket a fiút megillető öröklési jogokkal ruház fel | eine Tochter mit dem Erbrecht eines Sohnes ausstatten, präfizieren’ (Szily: NyÚSz.) | fiúka 1857/ fiukákkal (NSz.) | fial 1888 megfialt ’fiadzik’ (Nyr. 17: 561) | fiús 1890 fiús (NSz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.), (AK.), (P.) püw ’fiúgyermek, vkinek a fia; fiatal, ifjú’; osztj.  (V.) päγ ’fiúgyermek, vkinek a fia’; zürj.  (Sz.) pi ’ua.’; votj.  (Sz.) pi ’kölyök, fiatal ‹állat›; fiú, férfi, legény’; ? cser.  (KH.) püerγə ’férfi, fiúgyermek’ (erya ’fiúgyermek, vkinek a fia’); ? md.  (E.) bujo, pijo ’unoka’; finn poika ’fiúgyermek, valakinek a fia; ifjú; fióka, fiatal’ [fgr. *pojka ’fiúgyermek, vkinek a fia’].  ⌂  A magyar szó belseji i a veláris *i̮-re, a szó végi ú a *γ (< fgr. *k) hangra vezethető vissza. A fiú : fia tőváltozatok viszonya az ősm. *foγ és a morfematikailag kiegészült *foγá hangfejlődésével magyarázható. Bizonyos jelentések (pl. 1., 5., 7.) a birtokos személyjellel kiegészült fia- tőváltozathoz kapcsolódnak. A fi változat, amely ma leginkább összetételi utótagként fordul elő, másodlagos elvonás eredménye.

☞ EtSz.; SKES.; MSzFE.; TESz.; MNy. 66: 327; MTud. 35: 251; EWUng.→ atyafi, baromfi, faj, férfi, férj, fial, fiastyúk, fiatal, fickó², fika, fiók, fióka, fivér, hazafia, iafia, ifjú, kereszt-, kurafi, ládafia, mostoha-, nép, ős-, selyemfiú, szó-, vásárfia, világfiUN UEW. № 785