akkord¹ ∆ A: 1626 accordo (MNy. 12: 84); 1722 accordára (Thaly: Adal. 2: 364); 1798 Accordra (Nszt. akkord² a.); 1890 akkordban (Nszt. akkord² a.); nyj. akord (Bálint: SzegSz.) J: 1 1626 ’megegyezés | Vereinbarung’ (↑); 2 1890 ’szakmánymunka | Akkordarbeit’ (↑)
Vándorszó. | ≡ Ném. Akkord; fr. accord; ol. accordo, (N.) ac(c)ord; szbhv. akord; or. аккорд; stb.: ’megegyezés, egyezség’. Vö. még lat. (h.) accordus, accorda ’ua.’ [vö. lat. cor ’szív’ fn]. A franciból és az olaszból terjedt el. ⇒⌂ A magyarba a latin (h.), az olasz és a német közvetítette. ⌂ A 2. jelentés tapadásos önállósulással is keletkezhetett az akkordmunka ’szakmánymunka’ (1893: Nszt. akkordmunka a.) összetételből, amely a ném. Akkordarbeit alapján keletkezett részfordítás.
akkord² A: 1802 accord (Nszt. akkord¹ a.); 1846 akkordonak (NSz.) J: ’hangzat | Akkord 〈in der Musik〉’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Akkord; ang. accord; fr. accord; ol. accordo, (N.) ac(c)ord; stb.: ’hangzat, akkord ‹a zenében›’. Eredetéhez vö. →akkord¹. A zenei jelentés kialakulásában szerepe volt a lat. chorda ’húr’ analógiás hatásának. A franciából és az olaszból terjedt el. ⇒⌂ A magyarba főleg a német közvetítette.