akkord¹ ∆ A: 1626 accordo (MNy. 12: 84); 1722 accordára (Thaly: Adal. 2: 364); 1798 Accordra (Nszt. akkord² a.); 1890 akkordban (Nszt. akkord² a.); nyj. akord (Bálint: SzegSz.) J: 1 1626 ’megegyezés | Vereinbarung’ (↑); 2 1890 ’szakmánymunka | Akkordarbeit’ (↑)
Vándorszó. | ≡ Ném. Akkord; fr. accord; ol. accordo, (N.) ac(c)ord; szbhv. akord; or. аккорд; stb.: ’megegyezés, egyezség’. Vö. még lat. (h.) accordus, accorda ’ua.’ [vö. lat. cor ’szív’ fn]. A franciból és az olaszból terjedt el. ⇒⌂ A magyarba a latin (h.), az olasz és a német közvetítette. ⌂ A 2. jelentés tapadásos önállósulással is keletkezhetett az akkordmunka ’szakmánymunka’ (1893: Nszt. akkordmunka a.) összetételből, amely a ném. Akkordarbeit alapján keletkezett részfordítás.