ír¹ A: 1372 u./¹ meg ÿrtakuala (JókK. 66); 1533 eruk (Murm. 2348.); 1575 Meg írta (NySz.) J: 1 1372 u./ ’fest | malen’ (↑); 2 1372 u./ ’〈beszédet〉 látható alakban rögzít, feljegyez | schreiben’ # (JókK. 111) Sz: írás 1372 u./ ÿraſt (JókK. 141) | író 1392 Irofalv [hn.] ‹mn-i igenév› (Csánki: TörtFöldr. 2: 758); 1500 k. ÿroh ’írnok | Schreiber’ (MNy. 50: 201); 1779/ ’(szép)író | Schriftsteller’ (NSz.) | irat 1416 u./² irat ’felirat | Aufschrift’ (MünchK. 83rb); 1901 ’okirat, okmány | Dokument’ (NSz.) | iratos 1418 Belsevyratos [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 733); 1533 Iratus ’hímzett | bestickt’ (Murm. 2013.) | irkál 1585 Irkalok (Cal. 957) | iromány 1784 Iromány (Szily: NyÚSz.) | írnok 1794 Irnok (Szily: NyÚSz.) | iroda 1841 hírlap-irodát (PestiH. 1841. dec. 4.: 817)

Vitatott eredetű. | 1 Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Vö. csuv. śi̮r- ’ír; fest’; – Kāšγ. yaz- ’ír’; oszm. yaz- ’ua.’; stb. Megfelelői a mongol és a mandzsu-tunguz nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A magyarba átkerült alak *i̮r- ’fest; ír’ lehetett. A származtatásnak hangtani nehézségei vannak; a szó elejéhez azonban vö. →író. E szerint az etimológia szerint a magyarság egy fajta festésmóddal mint írással ismerkedhetett meg. 2 Származékszó. |  ⌂  Az →irt alapszavával azonos; megfelelőihez vö. →arat. Ez a származtatás mindenek előtt jelentéstani szempontból problémás; ez alapján a magyarok írásművészete egy fajta török eredetű rovásírás megismerésével kezdődött, amellyel még a honfoglalás előtt megismerkedhettek; ehhez vö. az →irdal ’bemetszésekkel, rovátkákkal ellát’ jelentését is. ▣  ⌘  Az iromány, írnok, iroda nyelvújítási származékszavak.  ∼  Idetartozik: irón ’ceruza’  (1837: NSz.), ez tudatos szóalkotással keletkezett szóösszevonás az író ón ’ua.’ tkp. ’íráshoz használt ón’  (1786: NSz.) szóból; a keletkezéséhez olyan szavak járulhattak hozzá mint például a jármű (→jár-), láthatár (→lát-) stb.  ⚠  Ugor magyarázata hangtani és kultúrtörténeti okokból kevésbé valószínű.

☞ MNy. 3: 223; TESz. irón a. is; MNy. 68: 152; Clauson: TED. 984; Ligeti: TörK. 262; UEW. 850; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ arat, -beli, cirill-, folyóirat, földleírás, gemkapocs, irka, irkál-firkál, irodalom, irt, kép-, röp-, szak-, szent-, szép-³, táv-, utó-, váltóUN UEW. № 1758

ír² × A: 1321 ? Ires [sz.] [hn.] (ZichyOkm. 1: 204); 1395 k. erír (BesztSzj. 393.); 1513 íres [sz.] (NagyszK. 249); 1550 iratt (LevT. 1: 1); 1791 irjet (NySz.); 1816 Irjas [sz.] (Kassai: Bef. Zákla a.) J: 1 [szóösszetétel tagjaként, gyakran E/3. személyű birtokos személyjellel] 1321 ? ’különféle gyógyító hatású növények gyökere | Wurzel von versch. Heilkräutern’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1395 k. ? ’(gyógyító, ritkábban rontó hatású) kenőcs v. folyadék 〈külsőleg használt orvosságként〉 | Salbe od. Flüssigkeit von heilender, seltener von behexender Wirkung 〈als äußerlich gebrauchte Arznei〉’ (BesztSzj. 1099.), 1550 ’ua.’ (↑); 3 1590 ’sebkötés, flastrom; beteg testrészre helyezett gyógyító szer | Wundverband, -pflaster; auf den kranken Körperteil gelegtes Heilmittel’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 176); 4 1810 k. ’szalonnás, keletlen réteg a kenyérben | Schlief 〈im Backwerk〉’ (MNy. 61: 105)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Az 1. jelentés lehetett az eredeti, mivel a különféle, főleg kenőcsszerű gyógyszerek gyógynövényekből készültek. A 2–4. jelentések metaforák.  ∼  Idetartoznak: (R.) iraló ’kuruzsló’  (1852/: NSz.); (N.) irál ’gyógyít’  (ÚMTsz.); stb.  ⚠  Az →ér⁴ igéből szóhasadással való származása kevésbé valószínű; ugor származtatása téves.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (N.) ir ’sebkenőcs, hajkenőcs’.

☞ TESz.; Vir. 1973: 170; Steinitz: DEWO. 806; EWUng.→ csabaíre, írmag, kantaír

ír³ A: 1742/ ? Irust (NSz.); 1821 Irusok' (NSz.); 1834 Ir-Ország (Kassai: Gyökerésző 3: 43); 1843 írföldi (Ballagi M.: MNMZsebsz. Irländer a.) J: ‹fn› 1742/ ? ’ír ember | Ire’ # (↑), 1821 ’ua.’ (↑) | ‹mn› 1834 ’az írekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó | irisch’ # (NSz.)

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. Ire ’ír ‹személy›’ [<  ang. Irish ’ua.’ < ír  (R.) eriu ’ua.’]. Vö. még ném. Irland  [hn.].  ≋  Megfelelői: svéd irer; fr. Irlandais; stb.: ’ua.’.  ⌂  Az ír alaktanához vö. →brit. Az us végződés latinosítás eredménye az →anglus, →dánus (→dán) analógiájára.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.