ír² × A: 1321 ? Ires [sz.] [hn.] (ZichyOkm. 1: 204); 1395 k. erír (BesztSzj. 393.); 1513 íres [sz.] (NagyszK. 249); 1550 iratt (LevT. 1: 1); 1791 irjet (NySz.); 1816 Irjas [sz.] (Kassai: Bef. Zákla a.) J: 1 [szóösszetétel tagjaként, gyakran E/3. személyű birtokos személyjellel] 1321 ? ’különféle gyógyító hatású növények gyökere | Wurzel von versch. Heilkräutern’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1395 k. ? ’(gyógyító, ritkábban rontó hatású) kenőcs v. folyadék 〈külsőleg használt orvosságként〉 | Salbe od. Flüssigkeit von heilender, seltener von behexender Wirkung 〈als äußerlich gebrauchte Arznei〉’ (BesztSzj. 1099.), 1550 ’ua.’ (↑); 3 1590 ’sebkötés, flastrom; beteg testrészre helyezett gyógyító szer | Wundverband, -pflaster; auf den kranken Körperteil gelegtes Heilmittel’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 176); 4 1810 k. ’szalonnás, keletlen réteg a kenyérben | Schlief 〈im Backwerk〉’ (MNy. 61: 105)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ Az 1. jelentés lehetett az eredeti, mivel a különféle, főleg kenőcsszerű gyógyszerek gyógynövényekből készültek. A 2–4. jelentések metaforák. ∼ Idetartoznak: (R.) iraló ’kuruzsló’ (1852/: NSz.); (N.) irál ’gyógyít’ (ÚMTsz.); stb. ⚠ Az →ér⁴ igéből szóhasadással való származása kevésbé valószínű; ugor származtatása téves. ⌂⇒ A magyarból: rom. (N.) ir ’sebkenőcs, hajkenőcs’.
☞ TESz.; Vir. 1973: 170; Steinitz: DEWO. 806; EWUng.→ csabaíre, írmag, kantaír