ír³ A: 1742/ ? Irust (NSz.); 1821 Irusok' (NSz.); 1834 Ir-Ország (Kassai: Gyökerésző 3: 43); 1843 írföldi (Ballagi M.: MNMZsebsz. Irländer a.) J: ‹fn› 1742/ ? ’ír ember | Ire’ # (NSz.) (↑), 1821 ’ua.’ (NSz.) (↑) | ‹mn› 1834 ’az írekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó | irisch’ # (NSz.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Ire ’ír ‹személy›’ [< ang. Irish ’ua.’ < ír (R.) eriu ’ua.’]. Vö. még ném. Irland [hn.]. ≋ Megfelelői: svéd irer; fr. Irlandais; stb.: ’ua.’. ⌂ Az ír alaktanához vö. →brit. Az us végződés latinosítás eredménye az →anglus, →dánus (→dán) analógiájára.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.