zsombék A: 1386 Sombokos [sz.] [hn.] (OklSz.); 1396 Sombik [hn.] (OklSz.); 1520 k. Zombokos [sz.] [szn.] (OklSz.); 1619 sembékre (NySz.); 1653 zombékos [sz.] (NySz.); 1688 zsombékos [✐] [sz.] (NySz.); 1696 u. zsambékok [✐] (MNy. 59: 239); 1784 'zombok (Baróti Szabó: KisdedSz. 95); 1874 zsámbékok (NSz.); nyj. zsumbék (MTsz.) J: 1 1386 ’〈mocsárból, lápból stb.〉 kiemelkedő halmocska | feste Moorstelle’ (OklSz. zsombékos a.); 2 1759 ’hangyaboly | Ameisenhaufen’ (NSz.); 3 1795 ’mocsaras területen növő magas fűféle | auf Sumpfland gedeihendes hohes Gras’ (MNy. 78: 256); 4 1807 ’(fűvel benőtt) vakondtúrás | (grasiger) Maulwurfshaufen’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.) Sz: zsombékos 1386 Sombokos [hn.] (OklSz.)

Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. |  ⌂  Alaktani-hangtani okok miatt a végződés képzőnek tűnik; vö. →fazék, →hajlék stb. Az alapszó rendkívül bizonytalan, ez esetleg a (R.) zsomb ’nedves, lápos, ingoványos, mocsaras terület’ (1785: MNy. 90: 375) lehetett [? < ném. (k.-ném.) sump ’ua.; (többnyire vízzel telített) akna legmélyebb része’]. Jelentéstani szempontból a magyarázat jónak tűnik, de jelentős időrendi nehézségei vannak. A régi zsombó ’mocsaras, ingoványos terület, mocsárvidék’ alak (vö. 1717 Forró Somboja [hn.] (NytudÉrt. 22: 31)) bizonyosan a zsombok-ból való elvonás.  ∼  Német (↑) jövevényszó, bányászati műszóként: zsomp ’a víz összegyűjtésére szolgáló mélyedés az aknában’ (1854: NSz.); a szó elejéhez vö. →zsák, →zsúp stb.  ⚠  A németből, ill. egy iráni nyelvből való közvetlen származtatása kevésbé valószínű.

☞ TESz.; NyK. 75: 55; Mollay: NMÉr.; Hadrovics: UElSk. 201; EWUng.