zsoldonár † A: 1476 Soldonar [szn.] (OklSz. soldonár a.); 1533 ? Soldonar (Murm. 2421.); 1553 u. soddonar (MonÍrók. 3: 62); 1673 solnéroc (NySz. zsolnér a.); 1793 Soldovára (NSz.) J: 1 1476 ? ’szolgálatáért zsoldot, pénzbeli fizetséget kapó katona | Söldner’ (↑), 1553 u. ’ua.’ (↑); 2 1793 ’híve, követője vkinek | jmds Gefolgsmann, Anhänger’ (↑)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) soldenære, (baj.-osztr.) soldenar, – ném. Söldner: ’pénzért, fizetségért szolgáló katona’ [< ném. Sold ’a katonák bérezése, bérfizetése, illetménye’]. ≋ Megfelelői: holl. soldenier; cseh žoldneř: ’zsoldos ‹katona›’. ⌂ A szó eleji zs-hez vö. →zsámoly, →zsinór stb. A magyarban hangrendi kiegyenlítődés ment végbe; vö. →bognár.
☞ EWUng.→ zsold