zsold A: 1193 ? Sold [hn.]; Zold [hn.] (ÓMOlv. 57, 54); 1357 Soldus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1416 u./¹ ſoldoſi [sz.] (BécsiK. 24); 1527 zolgyaat [d-j] (ÉrdyK. 89); 1541 zsódos [✐] [sz.] (MonÍrók. 3: 51); 1559 ʃʒolgaiara [d-j] (Székely I.: Krón. 131a); 1636 'zóldos [sz.] (NySz.); 1669 sódgya (NySz.) J: 1 1193 ? ’〈katonai〉 illetmény | Löhnung der Soldaten’ # (↑), 1357 ’ua.’ (↑); 2 1604 ’zsoldos (katonai) szolgálat | Soldatendienst für Sold’ (Szenczi Molnár: Dict. Perméreo a.) Sz: zsoldos 1357 [szn.] (↑)

Vándorszó. |  ≡  Ném. Sold ’a katonák bérezése, bérfizetése, illetménye; szolgálat, munka(idő)’, (kfn.) soll ’a leszolgált munka bére, fizetsége; tartozás, adósság; kötelesség, kötelezettség; szolgálat, munka(idő); ajándék’; fr. solde ’a katonák bérezése, bérfizetése, illetménye’, (ófr.) solt, sout ’ua.; egy fajta pénzérme’; ol. soldo ’ua.; katonai szolgálat, fizetség’, (N.) ṣó͔ldo͔, ṣóldi, šólt, šó͕ld ’egy fajta pénzérme’; cseh žold ’a katonák bérezése, bérfizetése, illetménye’; le. żold ’ua.’. Ezek a lat. (nummus) solidus, (vulg.) (nummus) soldus ’aranypénz, aranyérme’ második tagjára mennek vissza.  ⇒⌂  A magyarba jelentéstani, időrendi okok miatt a németből, esetleg olasz közvetítéssel is kerülhetett.

☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; NyK. 85: 306; EWUng.→ szolid, zsoldonár