zsibbad A: 1604 Sibbadas [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1708 'Zibbadok (Pápai Páriz: Dict.) J: ’érzéketlenné, merevvé, dermedtté válik | gefühllos werden, erstarren’ #
zsibbaszt A: 1621 ſibbaʃʒtom (Szenczi Molnár: Dict.); 1708 'Zibbaſztom (Pápai Páriz: Dict.) J: ’megmerevít, megdermeszt | erstarren machen’ #
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ Eredetileg a →bizserél, →pezsdül, →pozsog típusú hangjelenségek érzékeltetésére szolgálhatott. A tő végső soron a →zsibong-éval lehetett azonos. A végződés kezdő-gyakorító, műveltető képző. A jelentések metonimikusan keletkeztek. ∼ Ugyanebből a tőből keletkezett gyakorító képzővel: zsiborog ’enyhén bizsereg ‹főleg végtagok az újrainduló vérkeringéstől›’ (1868: Tsz.). A (N.) zsebbed ’érzéketlenné válik, dermed, megmerevedik’ (1872: Nyr. 1: 333) a zsibbad palatális párhuzamos alakja.
☞ TESz.; EWUng.→ zsibong