zseng ∆ A: 1156 ? sengeu [sz.] [hn.] (MonStrig. 1: 108); 1577 k. ʒengeſeͦk [sz.] (OrvK. 641); 1782 zsengö-virág-olaj [sz.] (NSz.); 1805 zsënëg (NSz.); 1838/ zsöngenek (NSz.) J: ’kihajt, sarjadzik | hervorsprießen’ Sz: zsengés 1577 k. ’kihajt, sarjadzik | Ausschlag, Schwäre’ (↑)

zsenge A: 1283/ Senge [szn.] (Szentpétery: KritJ. 2/2–3: 309); 1405 k. ʒenge (SchlSzj. 972.); 1561 zsoͤngek [✐] (NySz.); 1805 zsënge (NSz.) J: ‹fn› 1 1283/ ’elsőszülött gyermek | Erstgeburt’ (↑); 2 1405 k. ’első, korai termés | erste Frucht’ (↑); 3 1522 ’első alkotás, első mű | Erstlingsarbeit’ (KeszthK. 203); 4 1616 ’vminek kezdeti állapota | Anfangsstadium’ (NySz.) | ‹mn› 1 1590 ’fiatal; fejlődésben levő | jung, zart; in Entwicklung begriffen’ # (NySz.); 2 1807 ? ’ifjúkori; kialakulatlan, éretlen | jugendlich; unreif’ (NSz.), 1817 ’ua.’ (NSz.); 3 1854/ ’friss, új | frisch, neu’ (NSz.) Sz: zsengül 1590 [sz.] ’érik; gyümölcsöt hoz | reifen; Früchte tragen’ (↑)

zsendül A: 1551 szoͤlyoͤ senduͤletkor [sz.] (NySz.); 1577 megh szondw̋lny [ɔ: szoͤndw̋lny] [sz.] (KolGl.); 1582 zenduͤle (NySz.); 1591 zendoͤletiuel [sz.] (NySz.); 1874 zsėndül (CzF.) J: 1 1551 ’〈gyümölcs〉 érik | reifen 〈Obst〉’ (↑); 2 1577 ’fejlődik; kihajt, sarjad | sich entwickeln; sprießen’ (↑); 3 1804 ’keletkezik | entstehen’ (NSz.); 4 1879 ’felüdül, gyógyul | sich erholen’ (NSz.)

zsendít × A: 1804 zsendíti (NSz.); 1874 zsėndít (CzF.) J: 1 1804 ’(ki)fejleszt, sarjaszt, kialakít | entwickeln’ (↑); 2 1815 k. ’érlel | zur Reife bringen’ (Kassai: Bef. 185); 3 1914 ’〈állatot〉 hízlal | mästen’ (Herman: Pászt. 691)

A szócsalád igéi egy fiktív tőből keletkezett származékszavak. |  ⌂  A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. Talán a kemény növényi részek leszakításakor vagy rágása közben keletkető hangot imitálja; de esetleg azzal is számolhatunk, hogy a minden élő szervezetben keringő, áramló, cirkuláló testnedv megjelenítéséről van szó. Az utóbbi értelmezéshez vö. →bizserél, →pezsdül, →pozsog; a jelentéshez vö. még →fakad. A végződések különféle igeképzők. A zseng a →zsong palatális párhuzamos alakja lehetett, különösen, ha az onomatopoetikus magyarázat utóbbi változata helyesnek bizonyul; vö. szintén 1565 szonga ’zsenge, lágy, fiatal, ifjú; fejlődésben, alakulóban van’  (NySz.).

A zsenge származékszó. |  ⌂  A zseng-ből keletkezett -e (folyamatos) melléknévi igenévképzővel; vö. →fene, →fürge stb.

A zsengül származékszó. |  ⌂  Keletkezésénél a zsendül is közrejátszthatott.

☞ TESz. zsendül a., zsenge a.; MNy. 76: 462; EWUng.→ zsong