zötyköl A: 1734 zötskölték (MNy. 73: 98); 1851 zögykölődtek [sz.] (NSz.); 1877 zötykölte (NSz.); nyj. összezecsekölődött [sz.] (MTsz.) J: ’felráz, rázogat; 〈felrázás, rázkódás által〉 összezúz, szétlapít, bánt, kínoz | rütteln; 〈durch Rütteln〉 zerquetschen, quälen’

zötyög A: 1827 zötyögős [sz.] (Koszorú 7: 38); 1836 Zötyög (Fogarasi: MNZsebsz.) J: ’botorkál, botl(adoz)ik, döcög | holpern’ #

zöttyen A: 1835 zöttyent (Társalkodó 1835. aug. 19.: 264); 1838 Zöttyen (Tzs.) J: 1 1835 ’〈személy〉 nehézkesen leül, lehuppan | plumpsen 〈Person〉’ (↑); 2 1838 ’〈jármű〉 puhán zökken | anstoßen, holpern 〈Wagen〉’ (↑)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefüggésben állhat a →szotyog szócsaládjával. A szóvég -köl, -g gyakorító képzők, -n mozzanatos képző. – A (N.) zömöcsköl ’rázással összezúz’  (1838: Tsz.) a zötyköl ige zöcsköl változatából játszi szóalkotással kelethezhetett.

☞ TESz. zötyög a., zöcsköl a. is; EWUng.→ szotyog