zördül A: 1372 u./ ʒerdewleſt [sz.] (JókK. 16); 1548 Megzerduͤle (NySz.); 1575 zoͤrduͤlle (NySz.); nyj. mëgzërdül (MTsz.) J: 1 [ma főleg meg~] 1372 u./ ’egyszeri zörgő hangot ad, hallat | rasseln’ # (↑); 2 1620 ’(katonai) zendülést kezd | meutern, sich empören’ (MonTME. 3: 219); 3 [össze~] 1791 ’összekap, összevész vkivel | sich entzweien’ (NSz.); 4 1898 ’〈vizsgán〉 megbukik | durchfallen 〈im Examen〉’ (Dobos: DiákSz.)

zörög [1] A: 1372 u./ ʒergeſeet [sz.] (JókK. 44); 1517 zevrgest [sz.] (DomK. 227); 1553/ ʃʒoͤrgénec (Tinódi: Cronica Q4a); 1566 zeroͤgnec (Heltai: Fab. 127); 1575 zoͤregne (Heltai: Krón. 31b); 1769 zörögnének (NSz.); 1863 zėrėg (Kriza [szerk.] Vadr. 524); nyj. zërrëg, zürög (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’〈ütödés, rázás stb. következtében〉 szaggatott, érdes hangot ad | rasseln’ # (↑); 2 1784 ’morog, mérgelődik | murren, sich ärgern’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 25); 3 1877 ’〈ég〉 dörög | es donnert’ (Nyr. 6: 325)

zördít A: 1495 k. meg ʒo̗rdeÿte (GuaryK. 87); 1600 zoͤrdit (NSz.) J: ’zörget, zörgő hangot kelt vmivel | rasseln machen’

zörget A: 1519 Zergheſſetek [zerget □] (JordK. 373); 1531 zoͤrgetoͤknek [sz.] (ÉrsK. 247); 1585 Szoͤrgetoͤk (Cal. 249); 1697 zuͤrgeti (NySz.); 1863 Mėgzėrgetėm (Kriza [szerk.] Vadr. 524) J: 1 1519 ’〈ajtón, ablakon〉 kopogtatva v. más módon zajt keltve bebocsátást kér | klopfen, poltern’ (↑); 2 1536 ’vmit ütögetve, rázva stb. folyamatos zörgő hangot idéz elő | rasseln machen’ # (Pesti: Fab. 86v); 3 1548/ ’〈hangszeren〉 játszik | spielen 〈Musikinstrument〉’ (Tinódi: Cronica k3b); 4 1892 ’szapul, szid vkit | heruntermachen, schimpfen’ (Nyr. 21: 335)

zörren A: 1774 ? törrent [? ɔ: zörrent] (NSz.); 1814 Zörrent (NSz.); 1841 zörrenik [□] (NSz.) J: 1 [ma főleg meg~] 1774 ? ’egyszeri zörgő hangot ad, hallat | einmal rasseln’ (↑), 1814 ’ua.’ (NSz.); 2 1815/ ’egyszeri dörgő, zengő hangot ad, hallat | es donnert einmal’ (NSz.); 3 1843 ’(zörgő hanggal) ugrik v. esik | (mit rasselndem Geräusch) springen od. fallen’ (NSz.); 4 1870 ’nagy zajjal felvonul, elfoglal; hirtelen megjelenik, feltűnik | mit Geräusch auffahren; plötzlich erscheinen’ (NSz.)

zörej A: 1803 zörejt (NSz.) J: ’zaj, nesz, hang | Geräusch’ #

A szócsalád alapjai, az igék onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  Hasonló hangjelenségek utánzására jött létre mint pl. a →csörög, →dörög igéknél; vö. a zörömböl ’csörömpöl, zörög, kerepel’ ( (1799/: I.OK. 30: 253) nyelvjárási szóval, amely a tőből valószínűleg a dörömböl (→dörömböz) hatására képeztek. A szóvégek különféle igeképzők. A zördül 2. jelentéséhez vö. zendül (→zeng). A szócsalád ugyanezen tagjának 3., ill. 4. jelentéséhez vö. koccan (→kocog), →ruccan, ill. →zúg; a 4. jelentéshez szintén vö. még ném. durchs Examen rasseln ’megbukik ‹vizsgán›’. A zörög 2. jelentése metafora. – A zörej a szócsalád igéi alapján keletkezett névszóképzővel; vö. dörej (→dörög), rörej (→röhög) stb.

☞ TESz.; EWUng.