zönge A: 1850 Zönge (Szily: NyÚSz.); 1874 zėnge (CzF.) J: 1 1850 ’hangrezgés | Tonschwingung’ (↑); 2 1874 ’zenei hang | musikalischer Ton’ (↑); 3 1894 ’beszédhangnak a hangszalagok rezgésétől eredő eleme | Stimmhaftigkeit der Sprachlaute’ (PallasLex. Hangok a.) Sz: zöngés 1861 zöngés (SzépirodFigy. 1862. ápr. 10.: 359) | zöngétlen 1861 zöngétlen (SzépirodFigy. 1862. ápr. 10.: 359)
Egy származékszó szófajváltása, tudatos szóalkotással. | ⌂ A zöng-ből (amely a →zeng ’(hangosan) zeng, hangot ad’ változata) főnevesülve keletkezett -e folyamatos melléknévi igenév képzővel; vö. →csörge, →penge stb. ⊚ Nyelvészeti műszó. ⌘ Nyelvújítási alkotás.
☞ TESz.; EWUng.→ zeng