zászló A: 1086 Zaztou [szn.] (Györffy: DHA. I: 253); 1121/ Zazlou [hn.] (MNy. 23: 364); [1237–1240] Zazlo [hn.] (PRT. 1: 778); 1395 k. ʒaʒto viʒelew (BesztSzj. 150.); 1559 ʃʒaʒlos [sz.] (Székely I.: Krón. 96b); 1784 áſzló (Baróti Szabó: KisdedSz. 53); 1878 lászló (NSz.) J: 1 1086 ? ’lobogó | Fahne, Standarte, Flagge’ # (↑), 1121/ ’ua.’ (↑); 2 1553/ ’ált. 3–5 gyalogos, műszaki stb. századból álló szárazföldi katonai alakulat, zászlóalj | Bataillon’ (Tinódi: Cronica T1b); 3 1846 ’a kukorica virága, címere | Rispe, Ähre des Maises’ (Balassa I.: Kukorica 111); 4 1874 ’zászlóhoz hasonló lemez, szélkakas stb. | Absteck-, Wetterfahne usw.’ (CzF.); 5 1887 ’lebegő, lobogó szőrzet, toll | schwebende, flatternde Behaarung, Feder’ (NSz.) Sz: zászlós 1538 ʒaʒlos wr ‹mn› (Pesti: Nomenclatura [F4]); 1908 ‹fn› ’tisztjelölt | Offiziersanwärter’ (NSz.)

Szláv jövevényszó, esetleg szerbhorvát vagy szlovén. |  ≡  Szbhv. zastava ’zászló, lobogó, kis zászló, lobogó’; szln. zastava ’ua.’; – szlk. zástava ’ua.’; or.  (R.) зacmaвa ’előretolt sereg, csapat, osztag’; stb. [eredeti jelentésben ’vmilyen álló helyzetű tárgy szimbólumaként’ < szláv *za [igekötő] + *sta- ’áll’].  ⌂  A szóvég elmaradásához a magyarban vö. →kolbász, →lapát stb. Az szt > szl hangváltozáshoz vö. →boroszlán, →poroszló. Az ászló változathoz vö. →zanót, →zátony stb. A lászló változat hasonulás eredménye. A 2. jelentés metonímia; vö. →bandérium. A 3–5. jelentés metaforikus.

☞ MNy. 6: 111; Kniezsa: SzlJsz. 569; TESz.; NéprNytud. 24–5: 112; EWUng.→ esztováta, gyalog-, paraszt, pászta, poroszló, posztó, stand, státus, uzsgyi