zápor A: 1559 ʒapor (Székely I.: Krón. 234a) J: ’felhőszakadás | Regenguß’ # Sz: záporozik 1803 záporozott (NyF. 50: 42) – De vö. 1519 zapor eso̗ ’ua.’ (DebrK. 169); 1577 szapor esseoͤ ’ua.’ (KolGl.)
Egy szószerkezet jelzőjének önállósulása. | ⌂ A zápor eső (↑) szószerkezetből keletkezett, amely később összetétellé fejlődött; vö. 1595 Szapor-esseü ’zápor(eső), felhőszakadás’ (Ver. 47.). A szószerkezet szláv mintájú részfordításnak tűnik; vö. cseh sporý déšť ’kiadós eső’ [eredetéhez vö. →szapora].