zarándok A: 1222 ʒarannuk potok [hn.] (MNy. 24: 321); 1327 Zaranduk [hn.] (OklSz.); 1372 u./ ʒaradnok (JókK. 84); 1400 Zarandok [szn.] (OklSz.); 1514 zarandӳkoth (LobkK. 222); 1518 k. zaradokoth (PeerK. 13); 1519 ʒarandek (JordK. 617); 1554 szarandok (OklSz.); 1575 ʃʒarándakoc (Heltai: Krón. 30b); 1796 szárándok' (NSz.); 1831/ zarándok [elképzelhető, hogy csak a kiadásban írták z-vel] (NSz.); nyj. szalándok (MTsz.) J: 1 1222 ’utas, vándor; idegen | Reisender, Wanderer; Fremder’ (↑); 2 1529 e. ? ’utazás, vándorlás | Reise, Wanderung 〈haupts. aus religiösem Zweck〉’ (VirgK. 3v), 1554 ’ua.’ (↑); 3 1575 ’vallási ügyben utazó, búcsújáró | Pilger, Wallfahrer’ (↑) Sz: zarándokol 1416 u./¹ zaꝛādoklana (BécsiK. 1) | zarándoklat 1416 u./¹ zaꝛādoklat́t́anac (BécsiK. 1) | zarándokság 1495 e. ʒarandocſag (GuaryK. 122)

Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a bolgárból. |  ≡  Blg. cmpaннuк ’idegen, külföldi; vándor’; – óe. szl. stranьnikъ ’idegen, külföldi’; or. cmpaннuк ’vándor; zarándokló, búcsújáró’, (R.) cmopoнuкъ, стороньникъ ’idegen, külföldi’ [< szláv *storna ’ország, táj’].  ⌂  A szó a magyarban valószínűleg a vándorló szláv szerzetesek által honosodott meg, nem feltétlenül a keresztény terminológia szavaként. Az átvétel után a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldása, hangrendi kiegyenlítődés és a szó belseji nn elhasonulása ment végbe. A szó eleji z-s alak csak a 19. sz. elején szilárdult meg. A 2. jelentés metonímia. A 3. jelentés fokozatosan előtérbe került; ma már csak ebben a jelentésében ismert.  ⌂⇒  A magyarból: rom. sărăntoc ’koldus, kéregető; koldusszegény férfi’.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 410; Nyr. 62: 79; Kniezsa: SzlJsz. 568; TESz.; GPann. 2: 113; EWUng.→ strand