zacc A: 1860 zaccot (KépesÚ. 1860. okt. 14.: 337); 1900 zacc (Lumtzer–Melich: DOLw. 263); 1901 szacc (Nyr. 30: 541) J: ’folyadék, főleg kávé alján leülepedett sűrű rész | Bodensatz’ Sz: zaccos 1895 zaccos (PestiH. 1895. márc. 1.: 17); 1932 zaccos (PHNyr. 223)
Német (au.) jövevényszó. | ≡ Ném., (au.) Satz ’egy gondolat kifejezése; tétel, hangszeres zenedarab egy tétele, része; ugrás; maradvány, maradék, üledék; stb.’ [< ném. setzen ’ua.’]. ⌂ A szó eleji sz-es változatok bajor-osztrák közvetítésre utalnak. ⊚ A szó ma már csak a bizalmas nyelvhasználatban él.
☞ TESz.; EWUng.→ szeccel