vőlegény A: 1250 ? Vylegin [szn.] (OklSz.); 1405 k. wolegen (SchlSzj. 250.); 1420 Velegen (OklSz.); 1533 Woͤlegen (Murm. 2220.); 1575 vélegényi (Heltai: Krón. 188b); nyj. vőlyegén (ÚMTsz.) J: ’olyan férfi, akinek eljegyzett menyasszonya van | Bräutigam’ #
Összetett szó. | ⌂ A vő + →legény tagokból; (jelzői) alárendeléssel. Az előtag a vevő (→vesz folyamatos melléknévi igenéve) szóösszerántásával keletkezett. Az összetétel eredeti jelentése ’vevő legény, agglegény (menyasszony)vásáron’ lehetett; ehhez vö. eladó lány ’házasságra érett lány’, tkp. ’megvehető lány’ (1643: NySz.). ⚠ A magyarázat, amely szerint az előtag a →vő szóval azonos, kevésbé valószínű.
☞ TESz.; Rédei-Eml. 60; EWUng.→ legény, veszUN UEW. № 1133