vékony [4] A: 1380 k. Wekan (KönSzj. 93.); 1417 Thwrwekonya [hn.] (OklSz.); 1428 Vekon [szn.] (Kázmér: CsnSz.); 1527 wykonth (Heyden: Puerilium 31); 1595 vikonÿ (Radvánszky: Csal. 2: 81); 1702 véknyát (NySz.) J: ‹mn› 1 1380 k. ’csekély vastagságú, szélességű, keskeny | dünn; schmal’ # (↑); 2 1474 ’lenge, könnyű. áttetsző 〈kelme〉 | luftig, durchscheinend 〈Stoff〉’ (BirkK. 2); 3 1493 k. ’nem kielégítő, gyenge, gyarló, hitvány | schwach, dürftig, gering’ (FestK. 367); 4 1522 ? ’sovány, törékeny alkatú, nyúlánk | schlank’ # (OklSz.), 1536 ’ua.’ (Pesti: Fab. 27v); 5 1577 k. ’nem erős, könnyű 〈bor〉; híg 〈ételnemű〉 | leicht 〈Wein〉; dünn 〈Speise〉’ (OrvK. 8); 6 1585 ’a szokásosnál, átlagosnál magasabb 〈hang〉 | hoch 〈Stimme〉’ # (Cal. 195); 7 1585 ? ’finom, kiválóan fogékony 〈értelmi, érzelmi képesség〉 | hell, leicht 〈Kopf, Auffassung〉’ (Cal. 1022), 1643 ’ua.’ (Comenius: Jan. 163); 8 1598 ’csekély értékű | minderwertig’ (NySz.) | ‹fn› 1 [főleg birtokos személyjellel] 1417 ’vminek az elkeskenyedő része | schmalerTeil von etw’ (↑); 2 1493 k. ’az emberi, állati törzs közepének oldalsó, érzékeny tájéka | Lende’ (FestK. 308)

Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. zürj.  (V.) vekńi ’keskeny, vékony’; votj.  (Sz.), (K.) vekč́i ’vékony, finom, kicsi; karcsú, kicsi’ [fgr. *ßekkɜ ’vékony’].  ⌂  A szó belseji *kk > m. k hangváltozáshoz vö. →gyökér, →lök stb. A szóvég -ny kicsinyítő képző; vö. →kemény, →sovány stb. A főnévi jelentések különböző birtokos szószerkezetekben fejlődhettek ki.

☞ TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1136