várta ∆ A: 1533 Varta (Murm. 25D1: ÚNySz.); 1704 várdára (MNy. 90: 374) J: 1 1533 ’őrhely | Warte’ (↑); 2 1574 k. ’(véd)őrség; őrszem | Besatzung; Wache’ (NySz.)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kor. úfn.) warte ’vigyázó körülnézés, figyelés’, – ném. Warte ’őrtorony; kilátóhely’ [indoeurópai eredetű; vö. lat. vereri ’tisztel, fél, retteg’; lett vērt ’néz, észrevesz’; stb.]. ≋ Megfelelői: cseh (N.), (R.) varta; le. warta; stb.: ’őrjárat, járőr, őr’. ⌂ A szó a közép-német közvetítésével katonai szakszóként került a magyarba. A szóvégi a-hoz vö. →cérna, →ciha stb. A 2. jelentés metonímia. ⌂⇒ A magyarból: ukr. варта ’ua.’.