vánszorodik ∆ A: 1577 k. el vanʒorodÿk [▽] (OrvK. 202); 1750 fől vánczorodván [sz.] (MNy. 60: 494); nyj. elváncsorodik (MTsz.) J: 1 1577 k. ’elsatnyul; elerőtlenedik | verkümmern; kraftlos werden’ (↑); 2 [fel~ik] 1750 ’feltápászkodik | auftaumeln’ (↑); 3 1750 ’nehezen, erőtlenül vonszolja magát | sich schleppen’ (MNy. 60: 494)

vánszorog [1] A: 1611 Vánʃʒorogni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1716 vánczorgot elő (OklSz.); 1734 fel ványszorogván [sz.] (MNy. 58: 230); 1788 vontzorgott (NSz.); 1805 vánszorog (NSz.) J: 1 1611 ’elsatnyul; elerőtlenedik | verkümmern; kraftlos werden’ (↑); 2 1618 ? ’nehezen, erőtlenül vonszolja magát | sich schleppen’ # (NySz.), 1716 ’ua.’ (↑); 3 1691 u. ’vhol hányódik, teng-leng; csavarog | sein Leben fristen; sich herumtreiben’ (MonÍrók. 8: 25); 4 1714 ’〈intézmény〉 nem nagyon fejlődik, nem virágzik, csak tengődik | vegetieren 〈Organisation〉’ (ItK. 9: 319)

Származékszó egy relatív fiktív tőből. |  ⌂  A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett. A szó belseji sz ugyancsak gyakorító képző. Az abszolút tő bizonytalan, esetleg finnugor eredetű, és a →ványol szócsaládjának tövével függhet össze. A szóvég -odik visszaható képző, -rog gyakorító képző; vö. tántorodik, tántorog (→tántorgat). Az igék 1. jelentéséhez vö. ványad (→ványol). A 2., 3. jelentés az 1.-ből magyarázható; vö. még vergődik ’vánszorog, vonszolja magát, tehetetlenül megy’ (→ver).  ∼  Idetartoznak: vánszorit ’enyhít, mérsékel, gyengít’  (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 101); vánszorgat ’felsegít, talpra állít’  (1790: MNy. 6: 455); stb.

☞ MNy. 34: 240; TESz. vánszorog a.; EWUng.→ ványolUN UEW. № 1118