vág A: 1138 holutwag [hn.]; holut Wag [hn.] (MNL (OL) Dl. 286216); 1320 Fridmanvagasa [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 257); 1372 u./ Vaganak (JókK. 39); 1495 wagokees (Neumann: Registrum 2941.) J: 1 1320 ’〈élőfát, erdőrészt〉 kiirt | abholzen’ # (↑); 2 1341 ’éles eszközzel lemetsz, behasít, feldarabol | spalten, hacken; eine Spur ziehen’ # (OklSz. kő-vágó a.); 3 1416 u./¹ ’〈vminek, vkinek az útját, haladását〉 elrekeszti, másfelé tereli | sperren 〈Weg, Wasser usw.〉’ # (BécsiK. 23); 4 1416 u./² ’leöl, lekaszabol | niedermetzeln, schlachten’ # (MünchK. 96ra); 5 1456 k. ’hirtelen mozdulattal üt, csap, dob | plötzlich entscheiden und handeln’ (SermDom. 1: 230); 6 1818 ? ’illik vhová, összeegyeztethető vmivel; kapcsolódik, tartozik vmihez | in od. zu etw passen od. gehören’ # (NSz.), 1823 ’ua.’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Einschlagen a.); 7 [főleg meg~] 1888 ’gyorsan felel | jmdn anzapfen; bestehlen’ (NSz.); 8 [főleg be~] 1897 ’bemagol | sich etw einpauken’ (Zolnay–Gedényi); 9 [be~] 1926 ’gyorsan megeszik, befal, megiszik vmit | heftig und gierig essen’ (Zolnay–Gedényi); 10 [el~] 1927–1936 ’〈iskolában〉 elbuktat | 〈im Examen〉 durchfallen lassen’ (Zolnay–Gedényi) Sz: vágás 1320 [hn.] (↑) | vagdal 1416 u./¹ (↑) | vagdaltat 1416 u./¹ ki vaģdaltata ’felvágat, feldaraboltat vmit | aushacken lassen’ (BécsiK. 13) | vágat 1416 u./¹ èlvaģatni ’〈az áramló vízmozgást, áradást〉 elrekeszt, elterel; lezárat, befejeztet | 〈das Strömen〉 beendigen lassen’ (BécsiK. 23) | vagdalkozik 1594 e./ Vagdalkoznak (Balassi: Ist. B7a) | vágány 1777 Vágány csavarvájat ’csavarmenetes barázda, vájat | Schraubenrille’ (Szily: NyÚSz.); 1858 ’vasúti sínpár | (Bahn)gleis’ (NSz.) | vágódik 1782 vágódik (NSz.) | vagdos 1790 vakdosnának (NSz.) | vagdalt 1914 vagdaltat ’vagdalt hús, fasírozott | Hackbraten’ (Ujság 1914. febr. 15.: 32); 1937 vagdalt ’vagdalt hús, fasírozott | Hackbraten’ (Sauvageot: MFrSz.)

Örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. |  ⌂  Vog.  (T.) waƞk- ’csap, ver, üt’; osztj.  (V.) waγ- ’megmunkál, megfarag’; ? zürj.  (Sz.) vundi̮- ’vág; (le)kaszál, arat’; ? votj.  (Sz.), (K.) vand- ’vág; levág, leöl ‹állatot›’ [ugor *ßaƞkɜ- (? fgr. *ßaƞɜ-) ’csap, ver, vág, metsz’].  ⌂  A szó belsejének keletkezéséhez vö. →ág, →ígér stb. A jelentéséhez vö. ném. schneiden ’(késsel) szétoszt; (le)kaszál, arat; operál; stb.’. A magyar igék jelentését számos igekötő meghatározza.  ≂  Tisztázatlan idetartozású: 1138/ Vaga  [sz.], [szn.]  (MNy. 32: 134).

☞ TESz.; MSzFE.; EWUng.→ fa-, fel-², vágóhíd, vágtatUN UEW. № 1119