vádol [1] A: 13. sz. második fele/ vadulatıa [sz.] (GyS.); 1372 u./ vadlana, vadolom (JókK. 10, 25); 1493 k. hamẏswaadolaasokon [sz.] (FestK. 148–149); 1566 vádallhatod [sz.] (Heltai: Fab. 72) J: 1 13. sz. második fele/ ’vmilyen váddal illet | anklagen, beschuldigen’ # (↑); 2 1474 ’vall, megvall, bevall | gestehen, bekennen’ (BirkK. 8); 3 [főleg el~] 1828 ’vállal, elvállal | auf sich nehmen’ (TudGyűjt. 10: 68) Sz: vádolat 13. sz. második fele/ ’vád, szemrehányás, panasz | Beschuldigung, Anklage’ (↑) | vádolás 1416 u./¹ vadolaſeꝛt (BécsiK. 75) | vádló 1495 e. vadolo ‹foly mn-i igenév› (GuaryK. 118); 1520 vadolo ’vádat emelő személy | Ankläger’ (GyöngySzt. 114.); 1539 vádoló ’tárgyeset | Akkusativ’ (Sylvester: Grammatica 40) | vádlott 1520 megvadold ‹bef mn-i igenév› (GyöngyGl. 121.); 1838 vádlottnak ’az a személy, akit bűncselekménnyel vádolnak | Angeklagte(r)’ (NSz.)

vád A: 1551 vádak [✐] (NádLev. 153) J: 1 1551 ’megbélyegző panasz, ill. büntetőeljárás jogi alapja | Beschuldigung, Anklage’ # (↑); 2 1807 ’vádló; vádhatóság | Ankläger; Anklagebehörde’ (NSz.) Sz: vádaskodik 1630 vádaskodásockal [sz.] (NySz.)

A szócsalád alapja, a vádol jövevényszó egy szláv nyelvből, esetleg a bolgárból vagy a szlovénból. |  ≡  Blg. вaдя ’(meg)rágalmaz, megszól, feljelent, bepanaszol’; szln.  (N.) váditi ’feljelent, bepanaszol, megvádol; nyíltan kimond, elismer’; – óe. szl. vaditi ’megvádol, (meg)rágalmaz, megszól’; or.  (R.) вaдumu ’megvádol’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind vádati ’szól, beszél, elárul, stb.’; gör. αυ̉δἀω ’kiabál, kiált, beszél’; stb.]  ⌂  A déli szláv nyelvekből való származtatás mellett szól az a körülmény, hogy a szó a jogi terminológiához tartozik; vö. perel (→per¹), →poroszló stb. Az első szótag magánhangzójának eredeti rövidségéhez és a 2. jelentéshez vö. a szóhasadással keletkezett →vall szót. A 3. jelentés a 2.-ra megy vissza. A vádoló származékszó, mint régi, nyelvtani szakkifejezés, a lat. accusare ’panaszt emel, bepanaszol; megvádol’ : accusativus ’tárgyeset’ mintájára keletkezett; a jelentéstanához vö. még or. вuнumь ’megvádol’ : вuнumeлный naдeж ’tárgyeset’.

A vád elvonás. |  ⌂  A vádol-ból lett elvonva.

☞ Nytud. 5: 276; NNyv. 1: 151; Kniezsa: SzlJsz. 544; TESz.; EWUng.→ óda, vall, viszont-