vonít A: 1815 k. Vonít (Kassai: Bef. 169–170); 1846 vonyít (NSz.); nyj. vunyít (ÚMTsz.) J: ’〈állat, főként farkas, kutya〉 vékony, panaszosnak tűnő hangot ad | heulen 〈Tier, bes. Hund, Wolf〉’
Jelentéselkülönülés eredménye. | ⌂ A vonít ’húz, ránt, rángat’ (→von) igéből keletkezett. A jelentéselkülönülés a hangjelenség időbeli hosszúságán, a hangadás elhúzott, elnyújtott voltán alapul. Más, -ít képzővel keletkezett hasonló jelentésű szóhoz vö. →nyüszít, →visít stb., ezek azonban onomatopoetikus eredetűek.
☞ TESz.; NyK. 80: 431; EWUng.→ von