volontér × A: 1663 Volentir (Horváth M.: NEl.); 1684 volanter (Horváth M.: NEl.); 1704 voluntéroskodtanak [sz.] (Horváth M.: NEl.); 1704 voluntert (Pusztai); 1706 volentér hadnagya (Horváth M.: NEl.); 1708 volonterja (Horváth M.: NEl.); 1709 volluntírformában (Pusztai); nyj. vólentír (MTsz.); volintér, volontër (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1663 ’önkéntes katona | freiwilliger Soldat’ (↑) | ‹mn› 1 1704 ’önkéntes 〈katona〉 | freiwillig 〈Soldat〉’ (Pusztai); 2 1739 ’törvénytelen gyermek | unehelich 〈Kind〉’ (MNy. 75: 382)

Francia jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. |  ≡  Fr. volontaire ’szándékos; önkéntes; önkéntes katona’; – vö. még ném. Volontär ’aki jövőbeli szakmai tevékenységének előkészítésén dolgozik’, (R.) ’önkéntes katona’. A franciába a lat. voluntarius ’önkéntes’ szóból került a [lat. velle ’akar’ alapján].  ≋  Megfelelői: szbhv. volonter; cseh volontér; stb.: ’önkéntes katona’.  ⌂  A magyarba katonai műszóként került. A nyelvjárásokban használt melléknévi 2. jelentés a ’törvényen kívüli szabadlegény’ jelentésből keletkezhetett.

☞ TESz.; EWUng.→ nyavalya