vitéz A: 1208/ Witẻz [hn.] (OklSz.); 1372 u./ viteʒheʒ (JókK. 39); 1416 u./¹ vitèz (BécsiK. 261); 1732 vétéz (NySz.); nyj. vitíz (ÚMTsz.); vityéz (MTsz.) J: ‹fn› 1 1208/ ’katona, harcos; hős | Soldat, Krieger; Held’ (↑); 2 [jelzői értékben is] 1920 u. ’〈a Horthy-korszakban〉 a vitézi rend tagja | Mitglied eines erblichen Ordens in der Horthy-Ära’ (RévaiLex. 19: 395) | ‹mn› 1462 ’bátor, hős | tapfer, mutig’ (RMKT. I²: 460) Sz: vitézség 1372 u./ vÿteſſegnek (JókK. 36) | vitézi 1416 u./¹ o̗vitèzi ſèꝛèǵekn ͨ (BécsiK. 17) | vitézkedik 1416 u./¹ vitèzkednèc (BécsiK. 307) | vitézlő 1416 u./¹ vitèzlo̗ (BécsiK. 276)

Déli szláv jövevényszó. |  ≡  Blg.  (R.) ви́тез ’katona, lovag’; szbhv. vitez ’lovag, hős’; szln. vitez ’lovag’ [valószínűleg germán eredetű; vö. óész. germ. víkingr ’viking’].  ≋  Egy déli szláv nyelvből, valószínűleg a magyaron keresztül is: rom. viteaz ’vitéz, udvari katona; bátor, vitéz’  ⌂  Főnévi 1. és melléknévi jelentésében korábban széles körben elterjedt szó volt, mai használata régiesnek, választékosnak, ill. népiesnek minősül.

☞ NyK. 39: 68; Kniezsa: SzlJsz. 560; TESz.; EWUng.→ vikárius