villong A: 1474 vilõgaſat [sz.] (BirkK. 6); 1519 villongaſnak [sz.] (CornK. 14); 1519 wẏrlongaſokban [sz.] (JordK. 274); 1562 villangas [sz.] (NySz.); 1632 vilangó [sz.] (MNy. 1: 413); 1643 vironganac (Comenius: Jan. 132); 1675 vilyongó [sz.] (MNy. 43: 292); 1683 virgok (MNy. 35: 51); 1717 e. villogtam (MNy. 43: 292); 1776 virrognak vala (NSz.); 1777 virrongástól [sz.] (NSz.); 1829 virog (NSz.) J: 1 1474 ’kötekedik; veszekedik, perlekedik | stänkern; zanken’ (↑); 2 1560 k. ’tusakodik, küzd | ringen, kämpfen’ (↑); 3 1717 e. ’nyugtalankodik | sich beunruhigen’ (↑) Sz: villongás 1474 (↑)

Belső keletkezésű, de keletkezésmódja vitatott. | 1 Valószínűleg szóhasadás eredménye. |  ⌂  A →villog szóból egy szó belseji szervetlen n beillesztésével. A jelentés keletkezése a dühös ember szemének csillogásával magyarázható. Az l ~ r váltakozáshoz vö. →harisnya, →virág stb.  ≂  Valószínűleg idetartozik: 1456 k. vilos ’erős, szilárd’  (SermDom. 1: 26); a →villog tövéből keletkezhetett -s melléknévképzővel; vö. →piros, tilos (→tiloszik) stb. 2 Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A veszekedés kifejezésére. A végződés -ng gyakorító-mozzanatos képző.  ≂  Az esetleges onomatopoetikus rokonsághoz vö. virdít ’sír’  (1794: NSz.), virdít ’rikácsol’  (1881: Nyr. 10: 569).

☞ MNy. 35: 51; NytudÉrt. 38: 27; TESz. virdít a. is; EWUng.→ villog, virgonc