vicsorodik ∆ A: 1575 meg viczorodik ... belê [▽] (NySz.) J: 1 1575 ’〈dühös ember, állat foga〉 kivillan | hervorschimmern, fletschen 〈Zähne eines wütenden Menschen od. Tieres〉’ (↑); 2 1748 ’(el)vigyorodik | (auf)grinsen’ (NySz.)

vicsorít A: 1616 vicsorítására [?✐] [sz.] (NySz.); nyj. vicsirít (MTsz.) J: 1 1616 ’〈dühében〉 a fogát mutatja | die Zähne fletschen’ (↑); 2 1807/ ’villant, villogtat | blinken, blitzen’ (NSz.)

vicsorog [1] A: 1713 vitsorgó [sz.] (NySz.); 1793 vitsorognak (NSz.) J: 1 1713 ’nevetgél, vihog | kichern’ (↑); 2 1777 ’(meg)támad vkit, ellenségeskedik, acsarkodik; 〈dühében〉 a fogát mutatja | anfeinden; die Zähne fletschen’ (NSz.); 3 1863 ’nyikorog | knarren’ (Kriza [szerk.] Vadr. 372)

Származékszó egy relatív fiktív tőből. |  ⌂  Az -r gyakorító képzős relatív tő szorosan összefügg a →vigyorog szócsalád tövével. Az abszolút tő onomatopoetikus erederű és a →vicsog szócsalád tövével azonos. Az eredeti funkciójához és az ezzel összefüggő szóhasadáshoz vö. →vigyorog. A szóvégek különféle igeképzők.

☞ MNy. 26: 131; Grétsy: Szóhas. 178; TESz. vicsorít a.; EWUng.→ vicsog, vigyorog