vezényel [1] A: 1834/ vezényleni [sz.] (NSz.); 1849/ vezényelt (NSz.) J: 1 1834/ ’vezet; vhova irányít | führen; lenken’ (↑); 2 1848/ ’katonai egységet paranccsal vezet; vezényszóval parancsol | kommandieren; befehlen’ # (NSz.); 3 1852 ’katonai paranccsal vhova rendel | beordern, (hin)kommandieren’ (NSz.); 4 1860 ’erélyesen irányít | tatkräftig leiten’ (NSz.); 5 1860 ’zenét, előadást karmozdulatokkal irányít | dirigieren 〈Musik〉’ # (NSz.) Sz: vezénylet 1848/ vezényletét (NSz.)
vezény ∆ A: 1848 vezényével (Nyr. 72: 160) J: 1 1848 ’vezénylés | Befehlsführung’ (↑); 2 [ ~szó] 1848 ’vezénylő 〈szó〉 | Kommando-’ (Szily: NyÚSz.)
A szócsalád kiinduló eleme, a vezényel tudatos szóalkotásból eredő származékszó. | ⌂ A szótő a →vezér, →vezet tövével azonos. A szóvég az igeképzőként értelmezett -ényel; vö. igényel (→igény), merényel (→merény) stb. A jelentések részben a →vezet jelentésén, részben a kölcsönös metaforikus fejlődésen alapulnak.
A vezény elvonás. | ⌂ A vezényel szóból lett elvonva; ma már csak 2. jelentésében él.
A szócsaládhoz még | ∼ Korábbi, régi szóalkotások ugyanerre a tőre: vezédes ’parancsnok’ (1786: NSz.); vezéd ’parancs’ (1787: Nyr. 1: 97). ⌘ Nyelvújítási szóalkotások.