vezekel [1] A: 1831 Vezekelni [sz.] (Nyr. 27: 348); 1835 vezeklesz (NSz.); 1844 vezékeltetési [sz.] (NSz.); 1874 vezeklik [□] (CzF.) J: 1 1831 ’sirat vmit; siránkozik vmi miatt | beweinen; wehklagen’ (↑); 2 1831 ? ’önkéntes bűnhődést, önsanyargatásfélét vállal vmi vétek kiengeszteléséért, kiegyenlítéséért | eine Schuld sühnen’ # (Szily: NyÚSz.), 1835 ’ua.’ (Tzs. Büßen a.)
Téves olvasat. | ⌂ A veszékel a →veszék-ből keletkezett. A 2. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján, amely jajgató sírással, jajveszékeléssel járó vezeklés.
☞ TESz.; EWUng.→ veszék