veszék † A: 1493 k. wezekẏt (FestK. 378) J: ’kín, gyötrelem | Qual’ Sz: veszékel 1536 weʒekelÿk wala ’jajgat, siránkozik, sopánkodik, sápítozik; (meg)sirat, megkönnyez | jammern; beweinen’ (Pesti: NTest. 136)
Származékszó. | ⌂ A vesz ~ vész ’tönkremegy, elpusztul, megsemmisül’ (→vész névszó) jelentésű igéből keletkezett -ék névszóképzővel; vö. →játék, →kerék stb. ⚠ A magyarázat, miszerint a veszék a vész (↑) ige E/1. személyű, befejezetlen múlt idejű alakjából szófajváltással keletkezett, kevésbé valószínű. ≁ Nem tartozik ide: veszékel ’veszélyben, bajban van’ (1662/: NySz.), amely feltehetőleg a →vesződik-hez tartozik.
☞ Kelemen J.: Mondsz. 328; MNy. 72: 315; EWUng.→ jajveszék, vész, vezekel