veszteget A: 1531 veztegette (TelK. 323); 1577 k. megh veʒteͦgethÿ (OrvK. 97); 1805 vesztëget (NSz.) J: 1 1531 ’elront, tönkretesz; meghamisít | verderben; verfälschen’ (↑); 2 1575/ ’gyötör, kínoz | peinigen, quälen’ (Assz. E2b); 3 [ma főleg el~] 1577 k. ? ’haszontalanul, eredménytelenül használ fel, elfecsérel | verschwenden’ # (OrvK. 262), 1585 ’ua.’ (Cal. 331); 4 [ma főleg meg~] 1643 ’megveszteget, részrehajló magatartásra bír | korrumpieren, bestechen’ # (Comenius: Jan. 134); 5 1681 ’értéken alul árul. elkótyavetyél | verschleudern 〈Waren〉’ (TörtTár 1883: 162); 6 1775 ’ámít, áltat; félrevezet | betrügen; irreführen’ (NSz.); 7 1883 ’megszól; szemrehányást tesz | jmdm Übles nachsagen; jmdm etw vorwerfen’ (Nyr. 12: 143)

Származékszó. |  ⌂  A →veszt ’elpusztít, megöl; szétrombol, elpusztít stb.’ szóból keletkezett -get gyakorító képzővel. A jelentések részben az alapszó jelentése alapján, részben metaforikusan keletkeztek más szóból.

☞ TESz.; EWUng.→ veszt