veszekedik [3] A: 1527 vezekoͤznek (ÉrdyK. 524); 1536 weʒekedek [ɔ: weʒekednek] (Pesti: Fab. 18); 1566 veszszekoͤdnek (NySz.); 1597 veszekedic vala [▽] (NySz.); 1805 veszekëdés [sz.] (NSz.); 1959 veszekvéssé [sz.] (Nyr. 84: 103) J: 1 1527 ’perlekedik, marakodik, ellenséges hangon vitázik vkivel, szid vkit | sich zanken, streiten’ # (↑); 2 1536 ’vesződik, bajlódik; gyötrődik, kínlódik | sich (ab)mühen; leiden’ (↑); 3 1577 ’veszélyben van | in Gefahr sein’ (KolGl.); 4 [főleg meg~ik] 1626–1627 ’elromlik; erőtlenné, hitvánnyá válik | verderben; kraftlos, gering werden’ (NySz.); 5 1639 ? ’elpusztul, meghal | umkommen, sterben’ (NySz.), 1866 ’ua.’ (NSz.); 6 [főleg meg~ett] 1643 ’〈ember〉 dühödten, vadul, féktelenül viselkedik; 〈állat〉 megvész, megvadul | wütend werden, sich zügellos gebärden 〈Mensch〉; toll werden 〈Tier〉’ (Comenius: Jan. 36); 7 1718 ’verekszik | sich herumprügeln’ (MNy. 58: 231); 8 [meg van ~ve] 1815 ’megvesztegethető, megvásárolható | bestechlich sein, gekauft sein’ (NSz.); 9 [ ~ik vkibe, vki után] 1887 ’belebolondul vkibe, bolondul, odavan vkiért | sich in jmdn verschießen, für jmdn schwärmen’ (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A vesz ~ vész ’dühbe gurul, kikel magából’ (→vész névszó) szóból keletkezett -kedik gyakorító-visszaható képzővel. A veszekvés változat a [2/3]-as tőtípus hatására utal. A 2. jelentéshez vö. →vesződik.

☞ TESz.; EWUng.→ vészUN UEW. № 1134