ver A: 1138/ Werete [sz.] [szn.] (MNy. 32: 135); 13. sz. közepe/ werethul [sz.] (ÓMS.); 1416 u./¹ megvèr; vėꝛėſeģckèl [sz.] (BécsiK. 188, 86); 1559 meg veert vala (Székely I.: Krón. 10a) J: 1 1138/ ? ’ütlegel; ütésekkel büntet | prügeln; schlagen’ # (↑), 13. sz. közepe/ ’ua.’ (↑); 2 1303/ ’〈természeti jelenség〉 ütéshez hasonlóan nyilvánul meg, vág, csapkod | schlagen 〈Naturerscheinung〉’ # (OklSz. 2. verő a.); 3 1329 ’legyőz, lesújt; elpusztít | niederwerfen, niederschlagen; vernichten’ # (OklSz. 1. verő a.); 4 1338 ’vmit megüt; ütéssel megszólaltat | klopfen; durch Schlagen Töne erzeugen’ # (OklSz. dob-verő a.); 5 1355 ’vmit ütéssel létrehoz, alakít; vmilyen állapotba hoz | hämmern; in einen Zustand bringen’ (OklSz. vas-verő a.); 6 [meg~] 1416 u./¹ ’megbüntet | bestrafen’ # (BécsiK. 30); 7 [ki~] 1416 u./² ’〈izzadtság, tajték stb.〉 kiütközik vkin | anschlagen 〈Schaum, Schweiß〉’ (MünchK. 81vb); 8 1426 ’fon, sodor; 〈kötelet, zsinórt stb.〉 sodrással, fonással készít | drehen, flechten; seilen’ (Csánki: TörtFöldr. 1: 139); 9 [át~] 1493 k. ’szúr, döf | stechen, stoßen’ (FestK. 396); 10 1495 e. ’ütésekkel, veréssel vhová juttat | treiben, schlagen’ (GuaryK. 26); 11 1527 ’vhová rögzít, erősít | an etw befestigen’ (ÉrdyK. 475); 12 1585 ’〈szív〉 dobog | pochen, klopfen 〈Herz〉’ # (Cal. 770); 13 [szemmel ~] 1783 ’megbabonáz, szemmel, mérges nézéssel megátkoz | mit dem bösen Blick treffen’ (NSz.) Sz: verő 1303/ Werewmal [hn.] ‹foly mn-i igenév› (OklSz. 2. verő a.); 1395 k. vereu ’kalapács | Hammer’ (BesztSzj. 723.); 1495 pathkovere ’patkoláshoz használt kalapács | Hufbeschlaghammer’ (Neumann: Registrum 1881.) | verés 1372 u./ vereſiuel ’ütés, csapás | Schlagen’ (JókK. 33); 1474 ’bot, dorong; ütlegelés | Prügel’ (BirkK. 4b) | vereség 1372 u./ vereſegeket ’bot, dorong; ütlegelés | Prügel’ (JókK. 31); 1470 ’levertség, kedvetlenség | Niedergeschlagenheit’ (SermDom. 2: 142); 1577 ’(pénz)büntetés, (pénz)bírság | Strafe’ (KolGl.); 1873 ’kudarc | Niederlage’ (Ballagi M.: MNyTSz.) | veret 1476 k. verethnÿ [sz.] ’ágyúval lő, lövet vmit | mit Kanonen beschießen’ (SzabV.) | verekedik, verekszik 1529 e. verekwdni [sz.] ’dulakodik, birkózik vkivel | sich mit jmdm raufen’ (VirgK. 72); 1560 k. ’küzd, harcol, civakodik | kämpfen, zanken’ (GyöngySzt. 3282.); 1856/ verekszik (NSz.) | verődik 1584 veroͤduen [sz.] (NySz.) | verdes 1585 ? áltauordosom (Cal. 156); 1767 Által-verdeſem (Pápai Páriz–Bod: Dict. Cancello a.) | veretlen 1585 ? Reretle[n] [ɔ: veretlen] (Cal. 525); 1594 veretlen (MNy. 61: 362) | vergődik 1660 k. vergődvén [sz.] (NySz.) | veret 1792 veret ‹fn› ’csomó, köteg, nyaláb | Bündel’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Széna a.); 1842 ’bélyeg, jegy | Gepräge’ (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A korai adatok, ill. a számos jelentés és a származékszavak arra utalhatnak, hogy ez a magyar nyelvnek egy régi szava lehet. Valószínűleg az 1. jelentés az eredeti, amelyből a továbbiak metaforikusan keletkeztek; hasonló jelentésváltozáshoz vö. →üt. A 8. jelentés feltehetőleg a ném. Tau, Fäden schlagen ’ütésekkel létrehozott kötél, fonal’ szószerkezet alapján jött létre. A verés származékszó összetételekben gyakran →vész ’irtás’ előtaggal fordul elő helynévként; vö. 1256/ Vezueres  (HOkm. 7: 60).  ⚠  Az ótörökből való származtatása kevésbé valószínű.

☞ NytudÉrt. 71: 41; TESz. ver¹ a., ver² a.; Ligeti: TörK. 41; EWUng.→ árverés, isten-, tönkre-, vas-¹, verejték, verő-