vend ∆ A: 1808 Vind (NSz.); 1818 Vendusok (Márton J.: MNSz.–NMSz. Vĕnĕdi a.); 1835 vend (Tzs. Wende a.) J: ‹fn› 1 1808 ’Magyarországon élő szlovén személy | Slowene in Ungarn’ (↑); 2 1818 ’szorb személy | Sorbe’ (↑) | ‹mn› 1836 ’e népcsoportok vmelyikére vonatkozó, velük kapcsolatos, tőlük származó | slowenisch bzw. sorbisch’ (MNy. 61: 491)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Wende, (R.) winde: ’szláv személy; szorb személy’ [? < lat. Venedi, Veneti ’‹a germán, kelta, ill. ázsiai népek megnevezése›’]. A latin név a germánok és szlávok keleti határán került át. ⌂ A vendus változat latinosítás eredménye, feltehetőleg a ném. wendisch ’szorb’ hatására. Mivel a vend a hazai latinban már 1626-tól adatolt, magyar szóként válhatott ismertté a korábbi időkben is. A szó ’szlovén személy; szlovén’ jelentését az irodalmi nyelvben a →szlovén szó szorította ki.
☞ TESz.; EWUng.→ vendég