velő [6] A: 1405 k. velw (SchlSzj. 451.); 1416 u./³ Velo̗s [sz.] (AporK. 55); 1435 k. veleÿ [□] (SoprSzj. 44.); 1495 aģa veleÿet (GuaryK. 22); 1500 k. welyw (CasGl. 58.); 1520 weles [sz.] (GyöngyGl. 4.); 1566 velleissec [sz.] (NySz.); nyj. verő (MTsz.) J: 1 1405 k. ’a csontokban, csontok üregeiben levő lágy szövetállomány | Knochenmark’ # (↑); 2 1430 k. ? ’agyvelő | Gehirn’ (SchlGl. 2141.), 1495 e. ’ua.’ (↑); 3 1520 ’zsiradék, kövérség | Fett, Fette’ (GyöngyGl. 4.); 4 [főleg E/3. személyű birtokos személyjellel] 1566 ’vminek a lényege, nyelvi megnyilatkozás fő tartalma, magva | Wesen, Kern’ # (↑); 5 1643 ’vminek belső része, legbelseje | Kern, Innerstes’ (Comenius: Jan. 17) Sz: velős 1416 u./³ ’hízlalt, kövér, zsíros | gemästet, fett’ (↑); 1566 ’tartalmas, tömör | kernig 〈abstr.〉’ (↑); 1590 ’velőt tartalmazó, velővel készített | markig’ (NySz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) wäləm ’csontvelő’; osztj.  (V.) weləm ’velő’; zürj.  (Sz.), (P.) vem ’ua., agy’; votj.  (Sz.) viji̮m ’ua.’; cser.  (KH.) vim ’velő’; md.  (E.) ud'em ’ua., agy’; finn ydin ’velő’, (N.) yty ’ua., csontvelő, mag’; lp.  (norv.) ȃdȃ ’velő, velőscsont; bizonyos zsírosság, zsírtartalom’ [fgr. *ßiδɜ(-mɜ) ’csontvelő, agy’].  ⌂  A szó belseji l-hez vö. →fal², →nyél stb. A szóvéghez vö. →elő¹, →fenyő stb. A 1., 2. jelentés ugyanúgy urálinak tűnik; a jelentéstanához vö. lat. medulla ’velő; csontvelő’. A velő szó ’agy’ jelentésben főleg az agyvelő összetételben, ill. agya veleje  (1495 e.: ↑)), feje veleje  (1512 k.: WeszprK. 88) szószerkezetekben fordul elő.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1147