vele A: 13. sz. eleje/ te veled (KTSz.); 1372 u./ vele, velem (JókK. 27, 150); 1416 u./¹ o̗uèlec (BécsiK. 209); 1416 u./² èn vèllèm (MünchK. 18va); 1486 k. velev (MNy. 21: 115); 1552 vèle (Heltai: Dial. A8a); nyj. velyi, vílem (ÚMTsz.) J: 1 [vonzatként is] 13. sz. eleje/ ’vkivel együtt 〈társhatározóként〉 | mit jmdm 〈als Komitativ〉’ # (↑); 2 [vonzatként is] 1416 u./¹ ’vkivel, vmivel 〈vonzatként, a -val/-vel, ragos határozó helyett〉 | mit ihm; damit’ # (↑); 3 [Isten ~] 1486 ’〈búcsúüdvözletként〉 | 〈Abschiedsgruß〉’ # (RMNy. 2/2: 359); 4 1510 k. ’általa 〈műveltető igékkel kapcsolatban〉 | durch ihn, dadurch 〈neben kausativen Verben〉’ # (MNy. 1: 213); 5 [vonzatként is] 1527 ’iránta, hozzá | zu ihm’ (ÉrdyK. 575); 6 1578 ’tőle, általa 〈eredethatározóként〉; miatta 〈okhatározóként〉 | durch 〈für Herkunftsbestimmung〉; wegen 〈für Kausalbestimmung〉’ (NySz.)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  Az önálló szóként nem adatolt ősmagyar kori ßel ’-val/-vel’ + E/3. személyű -e birtokos személyjellel keletkezett. Emellett az alak mellett létrejött egy külön paradigmasor egyéb birtokos személyjelekkel (-m, -d stb.). – A ßel határozószó ugyancsak egy megszilárdult ragos alakulat. A tő örökség lehet a finnugor, esetleg az uráli korból; vö. vog.  (T.) wäw ’erő’; osztj.  (V.) wöy ’ua., erősség’; zürj.  (Sz.) je̬z-vi̮j ’ín a húsban, ízület’ (je̮z ’ízület, csukló’); votj.  (Sz.), (M.) joz-vi ’a test végtagjai’ (joz ’ízület, csukló’); cser.  (KH.), (U.) wi ’erő’; md.  (E.) vij, (M.) vi ’erő, hatalom; sereg, csapat, osztag’; finn väki ’erő, erősség, hatalom; nép, néptömeg’; – ? jur. wika ’erő’ [fgr. ? uráli *ßäke ’ua.’].  ⌂  A szóvég -l ablatívuszrag. Ebből a határozószóból az ősmagyarban névutó is keletkezett, de ezt a funkciót nem tudjuk adatolni. A jelentésfejlődés folyamata ’erővel’ > ’segítséggel’ lehetett. Ez a névutó valószínűleg már az ősmagyarban határozóraggá vált: a 12. sz. e./ ӡumtuchel ’szemetekkel’, halaláál ’halállal’  (HB.); 13. sz. e./ ſcovol ’szóval’  (KTSz.); 13. sz. k./ ſyrolmol ’sírással’  (ÓMS.). A -vel (~ -val) határozórag néhány változata a szó eleji v kiesésével, ill. hiátustöltővel keletkezett. – A veletekvel alakban (1372 u./ veletekuel ’veletek’  (JókK. 155)) a -vel határozóragnak nyomatékosító szerepe van.  ⚠  A magyarázat, hogy a vele az -l ablatívuszragból alakult ki, ill. az ősm. ßel határozószó tövének más finnugor magyarázata kevésbé valószínű.

☞ MNy. 22: 258; FUF. 21: 56; TESz.; MSzFE.; Benkő: ÁrpSzöv. 226; UEW. 567; EWUng.UN UEW. № 1137